Az eszkimók nevének vitatott jelentése „nyershús-evők”, amit a szomszédos népek ragasztottak rájuk (valójában az önelnevezésük inuit, azaz „(igaz)ember”). A manapság pejoratívnak számító kifejezés lényege a legősibb kultúrák egyik jellemzője, de mi van akkor a tatár bifsztekkel? Az a civilizált nyers hús?

Az észak-amerikai indián mesék szinte mindegyikében szerepel az étkezés, gyakran az éhínség formájában. Északon kéznél-lábnál van a tartósításra alkalmas hideg. De mit csináltak a többiek? A húst minél vékonyabb szeletekre vágták, majd a napon kiszárították. Porrá törve (fehérje), zsírral (energia), porított vadgyümölccsel (vitamin) keverve készült a pemmikán. Jelentősége óriási volt a túlélésben, a fehérek szabványosított mennyiségben, nyersbőr-csomagolásban vásárolták az indiánoktól. A korai expedíciók – köztük az Északi-sark meghódítása – is ennek köszönhették sikerüket.

Egy ismerős tanártársam néhány éve, a legközelebbi nyelvrokonainknál járva kiakadt, hogy nyersen kapta a halat. Nem tudom, kedveli-e a tatár bifszteket…

3 thoughts on “Torma Cauli: Nyershús-evők

  1. Amikor a "tatár" divatba jött Magyarországon, sok olyan ember ette lelkesen, aki nem is tudta hogy nyers húst eszik. Miután megtudta, nem evett ilyet többé.
    A nyers hal nagyon sok nép konyhájában megvan, vagy ténylegesen nyersen, vagy valamilyen pácban tálalva, amelyben – hála a savas kémiai folyamtoknak – szinte megfő a hús.
    A szárított – porított húsok, zöldségek pedig a leveskockák előfutárai. 🙂

Hozzászólás a(z) Planet Susannia bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel