Saxon Szász János: Ócsó krémes

A parasztkrémes talán a legfinomabb – és „ebből kifolyólag” az egyik legegészségtelenebb – étel volt, amire emlékszem. Fehér lisztből és cukorból készült tésztalapokból, illetve cikóriakávéból főzött, lisztel sűrített vizes-cukros krémből állt. Mindenesetre krémes volt, tehát úri sütemény – méghozzá úgy, hogy nem volt drága előállítani. A szegény-szerény paraszti világban ez sem volt egy elhanyagolható szempont, így generációról generációra öröklődött, és az idők során kedves öniróniával elnyerte az „ócsó krémes” megtisztelő nevet… Ma már több elit cukrászdában is találkoztam vele, úgy vélem, változatlan recepttel elkészítve. Egy biztos: gyerekkoromban gyakran került az ünnepi, hétvégi asztalunkra, és másnapra egy morzsát sem hagytam belőle…