Tenke Máté: Mate tea a gauchók földjéről

Brazília déli államaiban (Rio Grande do Sul, Paraná, Santa Catarina), Argentínában, Paraguay és Uruguay területén ismert egy különleges gyógynövényből készült tea, amely a portugál nyelvterületen chimarrão, a spanyolon a cserje neve után (erva-mate) mate teaként ismert. Fogyasztása a caingangue és guarani (kaingangi, gvarani) indián törzsektől ered, a békepipához hasonló vendégfogadó és relaxációs rituálé. Tudatmódosító hatása nincsen, de Latin-Amerikán kívül a vámőrök lehet, hogy gyanúsan néznek majd az élénk zöld porra, mert csak itt igazán ismert.

A vendégek és a család körbeülnek, a házigazda, avagy a törzsfőnök készíti a teát: vizet forral, a teaporral – amely a növény szárából és leveleiből készül – majdnem teletölti a tégelyt, majd kissé megdönti, és addig ütögeti, míg a por féloldalasan terül el benne, hegyoldalt alkotva. Először egy kevés hideg vizet önt rá, lassan, nehogy a hegyecske leomoljon, majd még lassabban a még forrás előtt levett teavizet.

Az általános szokással ellentétben, nem a vendég, hanem a házigazda ihat először, ő a kóstoló. Szükség esetén rátölt, kevergeti. Ez a művelet akár tovább is tarthat, mint a tea elkészítése. A vendég a jobbjára ül, az ő irányába indul a cuia (tégely), benne a kanálvégű fém szívószállal. Higiénia ide vagy oda, mindenki ugyanazzal a szívókával iszik, békepipából is csak egy volt. Ha a teafű ízét vesztette, a dombot átforgatják, így az addig szárazon maradt fű új ízt ad az italnak.

A hűvös déli mezőkön így melegedtek fel, beszélgettek a nappaliban, vagy ha még új volt a vendég a háznál, a verandán. Ugyanis első látogatásakor csak eddig jöhetett a látogató, s csak a második-harmadik alkalommal engedték be a házba. Rio Grande do Sul, a gauchók földje sokáig háborús viszályok övezete volt, Argentína és Brazília marakodott rajta, így – óvatosságból – az északiakhoz képest távolságtartóbbak és talán kicsit hűvösebbek voltak az itt élőek.