Boldizsár Ildikó: Radinás kas

Sok-sok évvel ezelőtt vettem egy kosarat. Az utcán megkérdezte egy bácsi, tudom-e, mi ez? Hogyne tudnám, egy kosár.

Ez nem kosár – mondta –, hanem radinás kas. És elmesélte, hogy régen ősi szokás szerint, amikor valakinek gyereke született, asszonytársai fölkeresték, s ennivalót vittek neki a gyermekágyi időszak alatt. Előkerült a radinás kas, amelyet csak erre a célra használtak. Beosztották egymás között, hogy ki melyik nap látja el élelemmel a családot, s ez így ment negyven napon át.

Amikor most ismét utánanéztem, a „Székelyföldet és Népet ismertető” havi folyóirat, a Székelység 1942. szeptember–decemberi számában találtam egy írást Jancsó Gyula tollából. Ebből az is kiderült, hogy hajdanán főként főtt vagy sült tyúkhúst, különböző székely tésztákat, kalácsokat, egy liter jó bort vagy pálinkát tettek a radinás kosárba; levesfélét már ritkábban. Ám egyes helyeken újabban – panaszolja Jancsó Gyula a múlt század derekán – a radina is kezd modernizálódni, mert a régi jó csöröge s más székely tésztanemű helyett már az úri házaktól ellesett tortát vagy madártejet visznek benne.

Én régebben piacra jártam ezzel a kosárral. Most végre annak használom, aminek született (radina > rogyina > születés > születéskosár). Mindennap telepakolom valami finomsággal, és átballagok vele a lányomékhoz. Ma húslevest, frissen sült kalácsot és tegnap készült baracklekvárt viszek nekik.