Torma Cauli: Legendás labdacsok

Ilyen píár mellett még jó, hogy elfogyott! – fakadt ki a házigazda az egyik Arnolfini Fesztiválon, amikor személyesen szerettem volna megkínálni az általam hozott ételből, de a tálalás után nem sokkal már egy szem sem volt belőle. Az üres tál melletti cédulán ez állt: „Borzasztóan ronda és borzasztóan finom spenót labdacsok Cauli módra”…

Az ihletadó forrás Horváth Ilona szakácskönyve, ám erősen továbbgondolva. A művelet kora hajnalban indul – ez nálam hat körül van –, amikor a mélyhűtőből kivett spenót zacskóját megszurkálom, s egy leveses tányérba teszem. A levét időnként leöntöm, miközben fokozatosan felenged, majd a szokásos módon készítek belőle egy aránylag sűrű spenótfőzeléket (hagyma, fokhagyma, só, bors, esetleg kis bazsalikom). Amikor kész, a tűzről lehúzva hozzáöntök két felvert tojást is, gyors keverés mellett. Ha túl híg, kevés lisztet is teszek hozzá, hogy egy evőkanálnyi mennyiséget szétfolyás nélkül lehessen forró olajban mindkét oldalán megsütni. Érdemes megvárni, míg sütéskor kissé megfeketednek a labdacsok, mert úgy lesz igazán csúnya és finom.

Önállóan is fogyasztható, akár előételként; gasztroszakértőnk, Saját levében véleménye szerint kis tejfölös mártogatós igazán jól illik hozzá (bevált). Némi pörköltszaft erősen meg tudja dobni, de akár köretként is használható egy kis tészta mellett. Különösen besegíthet az ízharmóniába néhány tejbe áztatott kiflicsücsök (saját fejlesztés!), amelyeket a spenóttal együtt főzünk meg. Füstölt sonkával, de leginkább darált pulykahússal elkeverve és kisütve viszont valóban utolérhetetlen.