Petrőczi Éva: Kis puritán kulinária – magyar menü
Ételek, italok a magyar kegyességi írásokban
Hajózzunk az Újvilágból hazai puritán vizekre. Az ételekre-italokra vonatkozó szövegek, metaforák száma hazai földön olyan nagy volt, hogy valóban csak szerény mintát adhatunk belőle – remélhetőleg, nem érték nélkül.
Már abban a William Perkins könyve alapján készült, Catholicus reformatus című műben, Kecskeméti C. János fordításában vannak ilyen elemek, amely a hazai puritán irodalom abszolút nyitányának tekinthető. Ezt olvashatjuk a böjtről szóló fejezetben: „Továbbá, ők az étekben is regulát hadnak, és választást tésznek, mellyekkel ne éllyének az bőjtben úgy mint tejjel, hussal, tikmonnyal és több effélékkel, meg engedik penig az hallal, gyümölccsel, serrel, borral etc. való élést, sőt penig lelki ismeretnek kötelezése alatt. De mi ezt az étekre való válogatást bolondságnak és veszedelmesnek véljük. Bolondságnak azért, mert azok az étkek, mellyeket megengednek, szintén úgy indítják és gyönyörködtetik az embert az bujaságra és fertelmességre, mint az több étkek…”
Ezek bizony még puritánus mércével is ritka rigorozitású szavak, amelyek a böjti étkeket is bűnre gerjesztőnek, sőt, egyenesen afrodiziákumnak bélyegzik. Egészen más a hangvétele Komáromi Szvertán István Mikoron imádkoztok-jának, ennek a helyenként költői szépségű Miatyánk-értelmezésnek. Ebben a szövegrészben az eledel – különösen a kenyér, amely az úrvacsora révén egyszersmind szakrális szimbólum is – nem a kísértés, nem a mohóság, hanem az áldás kiábrázolása: „A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma. Környékezzenek meg minket a te áldásid, a városban és a mezőben: legyen áldott a mi földünknek gyümöltse, a mi barmainknak tenyésztése, áldott legyen a mi kosárunk, kenyér tartó edényünk.”
Időrendben valamivel korábbi, Kecskeméti C. és Komáromi Szvertán „párba állítása” miatt azonban csak most teszünk említést Mikolai Hegedűs János Biblia tanúi című munkájáról, különösen is a Gyengék igazgatása a Biblia körül című fejezetről, amelyben a Bibliát, szókimondó és őszinte puritán haszonelvűséggel „a mi lelkünknek éltető abraka”-ként határozza meg a szerző, a puritán szellemiségre nagyon jellemző módon törölve el így a testi és lelki dolgok közötti válaszfalat. Mikolai egyébként olyannyira „beleszerelmesedett” a saját „abrak-metaforájába”, hogy ugyanabban az esztendőben még címbe is emelte – kis változtatással – ezt az ötletét, Istenes cselédeknek lelki prebendájok című könyvében: „Testi kosztját minden nap ki kell adnod cselédednek. Ez prebendából bár csak egy szeletet adj jól minden holnap szegényeknek lelkek eleibe, egy esztendő alatt úgy meghizlalhatod, hogy az után mind Istennek, s mind teneked sokszorta jobb cseléded lészen…” Max Weber puritán utilitarizmus-elméletéhez a fenti szövegnél ékesebb példát keresve sem találhatnánk.
Selyei Balog István, aki puritán szerzőink „derékhadához” tartozott, 1655-ös Temető kert című ars bene moriendijében, azon belül is egy szülésben meghalt asszony fölött elmondott prédikációjában imígyen dörög: „A tisztességes temetés penig… Nem valami pompás vendégségnek szerzésében (áll), melyben eszektől el-távozásra való bort untig szoktanak innya a borzsák emberek…”
Puritánia kulináris tartományának minden kétséget kizáróan legmaradandóbb, legtöbbet idézett nyelvi fordulata Medgyesi Pál – kegyes íróink sorában az abszolút „sztár-szerző” – „Tök-é avagy túrós étek?”-fordulata.
Medgyesi ezzel a Pázmány által is hatásosan használt kifejezéssel a helyzet abszurditását akarta hangsúlyozni. Azt, hogy a presbitériumok mibenlétével kapcsolatos honi tudatlanságot olyan képtelennek ítéli, amilyen képtelenül távol áll egymástól a konyhaművészetben a tökből, illetve túróból készített étkek világa. Ezzel a nagyon is „gyalogjáró” kifejezéssel Medgyesi még engesztelő gesztust is tesz mindazok irányába, akik első presbitériumvédő és -ismertető párbeszédes művének címét, a tudományos hangzású Dialogus politico-ecclesiasticus-t netán idegennek, s ezért lelki ellenállást keltőnek érezhették: „Ugyan az Isten Ditsőségének nagy gyalázatban keverődzése azok miatt, kik vagy nem értvén az Presbyteriumnak isteni rendelésű méltóságát, s minden időkre tellyességgel minden ecclesiákat kötelező erejét; sőt, azt sem tudván kevesek, tök-é avagy túrós étek (a mint mi szóllunk) ez, tsak mások után vakjában, mint valami dögletes, háborúság-szerző tudományt, sőt eretnekséget, számtalan kárhozatások alá vetik…”
Ebbe a tök-motívumba azután úgy beleandalodik Medgyesi, oly erősnek és plasztikusnak tartja ezt az érvelést, hogy nem csupán megismétli, de a tök egyenes ági növény-rokonával, a dinnyével meg is fejeli azt. Mégpedig olyan szokatlan módon, hogy Pál apostolnak Timóteushoz intézett első levele kapcsán gördíti elő az üres, vizenyős elmét jelképező szegény (bár meleg nyárban ugyancsak kívánatos!) gyümölcsöt: „Az embertelen mocskolódásával is igen messze nem mehet (t.i. az episzkopális szemléletű atyafi!). Inkább az ő feje tök, hogy az presbytereknek műhelyekből való felmenéseket ócsárolja… Dinnyévé vált fejében az ő agya veleje, hogy oly hamar elfeledkezett azokrul a tudós, s igaz és sz. Pál I. Tim. 4:14 tanítása szerént való Igazgató Vénekről.”
Példáink sorolgatását a végtelenségig folytathatnánk még, életteliségük, a belőlük sugárzó, máig sem halványuló indulatok talán nagyobb mennyiségben is ehetővé-emészthetővé tennék őket. Ámde – gyakorolva a puritánoktól lassan-lassan eltanulgatott mértékletesség erényét – puritano-kulináris barangolásunkat ezen a ponton illendő berekesztenünk. Már csupán egy kérdésre kell választ adnunk: miért éppen az ételek-italok köréből kerültek ki a „listavezető” puritán metaforák és intelmek? Nagy valószínűséggel azért, mert a szent küldetésüknek megfelelően (és nem egyéni hiúságból!) recepció éhes szerzők ily módon tudták növelni megszólítottjaik körét. A teológia és a filozófia akkor sem volt a tömegek mindennapi étele és itala, az evés-ivás képeivel közvetített, magasztos üzenetek azonban bárkihez eljuthattak, magyarán: a spirituális magaskultúra illata akárki orrát megcsaphatta e jól kifőzött szövegek révén!
Petrőczi Éva a Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének nyugalmazott vezetője. Az írás első részében angolszász puritán vizekre eveztünk. Az illusztráción a Catholicus reformatus című kiadvány részlete látható (forrás: az MTA KIK repozitóriuma).
