Zsubori Ervin: A rétes illata

A pék, a legelső pék számomra egy kis fülke Csengődön, ahová reggelente néha bementünk Anyuval óvodába menet, még valamikor a hatvanas évek első felében. Méghozzá nem kenyeret, hanem hosszúkásra vágott, fehér porcukorral sűrűn meghintett, meleg túrós rétest venni. Ott sült hátul a rétes, a kis boltban, ami abból volt tudható, hogy az édes-vaníliás-mazsolás illat átjárta az egész pici termet, s kicsapott még az ajtó elé is; nem lehetett nem bemenni érte. Az igazi rétes nekem máig ez az illat, és mindig álmos kora reggelt, és mindig gyerekkort jelent.