Láng Eszter: Titkos fasírt

Míg Burnettnek titkos kertje volt, nekünk titkos fasírtunk. Nálunk, odahaza ugyanis (szeredai otthonunkban, gyermekkorom színhelyén) csak akkor készülhetett fasírozott, ha édesapám – aki a hagymát és a fokhagymát nem tűrhette – nem volt otthon. Nagyon apróra vágott vöröshagyma is volt benne – azaz lila hagyma, mert akkoriban Székelyföldön azt hívták vereshagymának, az itteni, makóit nem ismertük –, azt anyukám kis zsíron megfuttatta, így került a masszába, a fokhagyma meg nyersen, kistányéron jól elkaparva. Ha elkészült, ami maradt ebéd után, kitettük hidegre a padlásfeljáróba, vagy a tornác végébe, jó messzire a bejárattól, hogy apánk bele ne akadjon, és a lakást kereszthuzattal alaposan átszellőztettük.

Azóta is a hagymát és a fokhagymát magam leginkább szintén üveg- vagy porcelántányéron vágom fel, mert erről nyomtalanul le lehet mosni, nem marad szag utána. (Apám faxnijaiból jutott nekem is.) A bors és a só mellé petrezselyemzöldet is szoktam beletenni, de mehet friss bazsalikom is helyette, úgy is finom.

Illusztráció: Pixabay