Zsubori Ervin: 10 Balaton szelet

Jár a Balaton szelet… Ezt az elismerő formulát akkor alkalmaztuk, rendszerint este kilenc után, a hétfői vagy keddi lapzártában, amikor valaki egy már-már lezárt, minden szűrőn átjutott, több aláírással is véglegesnek nyilvánított Figyelő-oldalon valamilyen durva hibára bukkant. Kiszúrt egy elírást a címlapon; észrevette, hogy az árbevétel milliárd forint helyett millió főben van megadva a grafikonban; tavalyi a dátum az oldalszám mellett; Bukarest a Budapest. A kakaós étbevonómasszával mártott, kakaós krémmel töltött ostyákat persze nem hívtuk le sosem; virtuális egyenlegük hol hízott, hol fogyatkozott, de így is ez volt talán a legszakmaibb elismerés a Figyelő gazdasági hetilap (alapítva: 1957) gyártási folyamatában résztvevők körében.

Kétezer-tizenegy június harmincadika, az első félév utolsó napja, nem lapzártára esett. Egyszerű csütörtök volt, amikorra az előző lapszám már leülepszik, lapzártája a múlt ködébe vész, az új pedig még épp hogy csak indul, jövője még képlékeny, még bármi lehet. Nekem mégis lap-zárta volt ez a nap, a Figyelő hetilap zártája. Ebben a dimenzióban a lapindító értekezlet három hónap híján húsz évvel korábbra, ezerkilencszázkilencvenegy október elsejére datálódik. Az Alkotmány utcai szerkesztőség hátsó szobájában olyanok körében fűzhettem be ekkor az első indigós papírt a mechanikus írógépbe, mint Gömöri Bandi, Garam Józsi bácsi és Vértes Csaba. Az utolsó másfél évtizedben az a megtiszteltetés ért, hogy örökségüket vezetőszerkesztőként vigyázhattam, lapzártáról lapzártára.

Ez a csütörtök nyugodalmasan telt. Nem jött sok kézirat, nem volt sok továbbgondolnivaló. Tudtam, hogy ez már az utolsó nap, mégis őszintén meglepett és meghatott, amikor váratlanul „berontott” a szobába fél tucat kolléga, hogy egy dedikált focilabdát, illetve egy fotós albumot adjon át búcsúzóul az együtt lejátszott, végtelenített fordulók emlékére. Az igazi elismerés azonban akkor ért, amikor este kijelentkeztem a hálózatból, lehajtottam a laptop fedelét, s felvettem a Magyar helyesírási szótáramat is tartalmazó hátizsákot. A még ott lévőktől búcsúzva egyik kedves munkatársam – amúgy grafikonszakértő – egy papírszatyrot nyújtott át, benne a 20 évre kiszámított egyenleggel: 10 darab XL méretű Balaton szelettel.