Kitzinger Szonja: Piros bogyós projekt

Ez az írás nem egy ízemlék rekonstruálásáról szól. Nem emlékszem otthon vagy a nagymamáknál komolyabb volumenű lekvárbefőzésekre, de majd én megmutatom – gondoltam. Annál is inkább, mert a kertben idén bőségesen termett a bodza, lekvárja pedig passzol a rántott camemberthez, ami nálunk bőségesen fogy.

A lekvároknak azóta van igazán nagy respektje nálam, mióta megismertem a férjemet. Ők hatan vannak testvérek, a beosztással élés, a befőzés a mindennapjaik része. Barackból alsó hangon 30 kiló, amit elteszünk, de ez kevés, és tulajdonképpen a kamrakulccsal a kötényem alatt kell járnom, hogy ne fogyjon el az összes lekvár a zserbó-idényre. Dolgoznánk többel is, de a sárgabarack idén nem olcsó, 680 forintért vettük kilóját, állítólag a fagy megtizedelte a termést. Költségtakarékosabb gyümölcsöt kerestünk tehát.

Bodzával tele a kert, ráadásul ingyen van, és a piros bogyós lekvárok a gyengéink. A szörptől nem vagyunk úgy oda; tavaly leszedtem a bodza virágját teának, de idén a bogyótermésre mentünk rá. A szedést jól kell időzíteni. Ha észreveszed a szélvédődön az első piros madárürüléket, érik a bodza, kezdődhet a szüret, de próbálj meg gyorsabb lenni, mint a madarak.

Az elérhető ágakról kézzel szedtük az ernyős termést, majd az uram eltűnt a sufniban. Sokáig csend és béke honolt. Porszívócsövekből eszkábált egy hosszú kart, ráerősített egy metszőollót, ami egy zsinór megrántása után a magasból a földre küldte az elérhetetlen terméseket. Már e komikus jelenet miatt megérte nekiállni a befőzésnek. A szüret egyébként szkafanderben ajánlott, a hulló bogyók fröcskölnek, a bodza pedig festőnövény, ember legyen a talpán, aki kiszedi a ruhából a foltokat.

Ezután jöhet a bogyók lemorzsolása, kézzel vagy villával. Dolgozni csak az érett fekete gyöngyökkel lehet, amelyek egyszerűen lefejthetők a szárról, az éretlenek nem adják magukat egykönnyen, a cefrésedésnek indult darabok pedig mehetnek egyből a szemétbe. Macerás a bodza befőzése, ezért is olyan drága a piacon, ha egyáltalán kapható, de akkor sem veszem meg. Egyre kevésbé bízom házi körülmények között készült lekvárok esetén a HACCP szabványok betartásában. Az élelmiszer-biztonságra különben is eléggé háklis vagyok, egy piszkos fedővel ki lehet kergetni a világból. A csírátlanításra éppen ezért különösen figyelek.

Míg utóbbi zajlott, 1 kiló bodzabogyóhoz ízlés szerint hozzáadtam a cukrot és a zselésítő anyagot, forrás után rotyogtattam 10 percig, botmixerrel kicsit átkevertem, de úgy, hogy ép bodzaszemek is maradjanak benne, végül egy tölcsér segítségével üvegekbe mértem és 5 percre fejre állítottam. A piros bogyós gyümölcsök eltevésének ez volt a második állomása. A rumos meggyek már a spájzban vannak (10 üveg), s immár a bodzalekvár is (22 üveg), és jó hír, hogy ömlik az út menti vadszeder, úgyhogy a szkafandert hamarosan újra felöltöm.