Petrőczi Éva: Egy pohárszék dicsérete
Bevallom, félelemmel vegyes örömmel készülődtem arra, hogy viszontlássam a mátraházi Református Lelkészüdülőt, saját ifjúságunk és gyermekeink számos boldog nyaralásának tanúját. Azt a már korábbi, szerény formájában is menedékvár-erejű épületet, amelyben és amelynek a környékén oly sokan és oly sokszor megtapasztalhattuk a sajátos, hegyi környezetben átélhető Isten-közelség élményét, a testi-lelki gyógyulást. Féltem, mert a huszonegyedik század megalomániája, hotelosítási, sokcsillagosítási szándéka nem mindig tesz jót a hasonló, egyháztörténeti jelentőségű pihenőházaknak, konferencia-központoknak. De itt mégis megtörtént a csoda, és ennek élményét szeretném megosztani mindazokkal, akik Mátraházára készülnek.
Az épület nem úgy újult meg, ahogyan ez manapság szokásos, azaz nem vesztette el múltját, történetét, hangulatát a modern kényelmi felszerelésekkel, emeletráépítéssel, lifttel sem. Maradtak a régi, kedves-otthonos „ablakszemek”, azaz fazsalugáterek, a kis harangláb, a hinta, s az elődjénél sokkal kényelmesebb berendezésű ebédlőben is ott áll a régi, mákvirágmintákkal ékes pohárszék, rajta az étkezések kezdetét jelző kézi csengővel. Ugyanazzal a kis kolomppal, amellyel gyermekeink sok-sok évvel ezelőtt olyan büszkén és lelkesen hívogatták asztalhoz az üdülőtársakat, amikor éppen nekik jutott ez a vágyva vágyott megtiszteltetés.
Igen, ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama – még azokét is, akik (hozzám hasonlóan) nagyszüleik valóságos, oltalmazó szeretetét már csak odaátról érezhetik. Most, amikor egy vasárnapi ebéd erejéig ismét „unokái” egyike lehettem, a régi mátraházi nyarak mellett még távolabbi, pécsi gyerekkorom vasárnapjai is visszatértek, amikor Óminál a János utcában ugyanennek a pohárszéknek zömökebb, németesebb, márványlapos „nővére” kínálgatott nem csupán finom falatokkal, de életfogytig melengető otthonossággal és szeretettel. Azzal a szeretettel, ami a Mátraházára visszatérőket fogadja.
„Wellness” ez is, azaz jólét és jóllét, ha nem is jacuzziörvényes. „Wellness”, de nem a boldog keveseké, hanem remélhetőleg nagyszámú mindnyájunké, akik hiteles helyekre vágyunk egy hiteltelenségekkel, stílustalanságokkal teli világban. Köszönet mindazoknak, akik ezt a helyet úgy újították meg, hogy közben meg is őrizték! Köszönet a legfőbb Építőnek, hogy szövetségesük volt ebben a munkában!
A fenti, 2007-es keltezésű írás Petrőczi Éva Évamesék szépiában című kötetéből való, amely 2017-ben jelent meg a Katica-Könyv-Műhely gondozásában, 183 oldalon, Ladócsy László illusztrációival.
