Bánlaki D. Stella: Korai Gundel-kóstolás

Amiért nem biztos, hogy jó hagyni, hogy én válasszam ki az asztaltársaság ebédmenüjét: lesz benne csirkezúza és -máj, pikáns békacomb, rántott pacal, és annyi vadság, amennyi csak szerepel az étlapon.

Idén februárban indult meg a Gundel nagy átalakulása, akkor igazolták élére az ötcsillagos szállodákon edzett német Peter Knollt, aztán tavasszal Litauszki Zsolt exzsidais sztárséfet. De cseréltek személyt az értékesítés és a PR élén is.

A konyha a beszállítóit leváltotta, a dísznövénykertből fűszeres kert lett, az étlap is megújult, az itallap most fog. (Az esti élő cigányzene megmaradt.) Szóval most meghívtak egy korai kóstolásra.

Lelkes vagyok, de még fontosabb, hogy Litauszki Zsolt és a mellette álló csapat is lelkes. „Az én nagy szívfájdalmam, hogy ez a gyönyörű kert most még nincsen tele” – az executive épp annyira szeretne itt jó csülköt adni, mint tökéletes rántott húst, de a kínálatában pikáns, enyhén csípős békacomb is elfér a fontinás burgonyapürével, meg ez az óvatosan „csirkebefőttnek” nevezett kétrészes sztori, a félig nyers tanyasi tojással, a fehérrépás-petrezselymes habbal, csirkebelsőségekkel. Magyarán, bőven van itt hagyományos meg újragondolt fogás is, kinek mi fekszik.

Rengeteg munka vár még a Gundel Restaurantra, köztük anyagi ráfordítást igénylő átalakítások, és olyan finomhangolások is, amikhez csak egy kis odafigyelésre és friss gondolkodásra van szükség. Viszont a legfontosabb, az akarat – úgy tűnik – már egészen a Danubius Hotels Group vezérigazgatójáig terjedően megvan. December körül újra csekkolom.

Amit még muszáj elmondanom: a most kóstolt császármorzsa a legkönnyedebb, amit valaha ettem, ebből két perc alatt pusztítanék el egy tízfős adagot (mérsékelt bűntudattal). Baracklekvárral és málnákkal tálalják, s tökéletesen karamellizálódott, ropogós a teteje, ezt nagyon eltalálták. Még jó, hogy a séf rádumált…

A közölt szöveg a Bánlaki D. Stella újságíró oldalán megjelent írás kiegészített változata. A fotón a császármorzsa látható.