Torma Cauli: Kávé vagy tea?

Nem iszom kávét. Ez kiderült abból az itt látható mail art küldeményemből is, amelyet mintegy két évvel ezelőtt a „coffe filter” című nemzetközi projektre küldtem; állítólag sikert aratott.

Miért is nem iszom kávét? Ifjúkoromban próbálkoztam vele, de a rengeteg cukor ellenére keserűnek találtam. Majd egy barátomnál kaptam egy skót verziót: kávé két cukorral, ugyanannyi whisky, megtetézve édes, keményre felvert tejszínhabbal. Akkoriban pipáztam is, s mindez így együtt olyan sok volt, hogy vagy fél órára odaszegezett a fotelba. Akkor határoztam el, hogy nem iszom több kávét.

Azért előfordult, hogy amikor egy külföldi vendéget kellett kísérgetnem a munkahelyemen, akkor én is ittam abból az igazi kávéból, amelyet egy kolléganőm főzött neki. Meglepetésemre, olyan heves szívdobogást kaptam tőle, hogy ezután végképp lemondtam róla.

Megmaradt azonban egy rossz szokásom: ha a környezetemben valaki kávét iszik, s a szituáció megengedi, akkor megmártok benne két kockacukrot és elfogyasztom desszertként. A művelet vegyes hatást szokott kiváltani…

Ezzel szemben a teázással sokkal több íz és érdekesség kapcsolódott össze életem során, így annak évtizedek óta híve vagyok. Igaz, a „special Gunpowder tee” (speciális puskapor-tea) is feldobott már a kávéhoz hasonló módon, de ha a szokásosnál kevesebb teafüvet teszek bele, akkor ez is megfelelő hatású lesz.

A címben feltett kérdésre tehát a válasz: tea.