Turbuly Éva: Teáim története

Amennyiben a kérdést úgy tesszük fel, hogy kávé vagy tea, akkor azt mondhatom: nekem mindkettő bejön. Most először a teáról!

Gyermekkorom citrompótlóval és cukorral előre ízesített forró italát – valódi citromot falun akkoriban nem nagyon láttunk – nagymamám készítette hajnalonként, a rántotta vagy a tükörtojás mellé. A vonat, amivel Zalaegerszegre indultam a gimnáziumba, fél 7 körül indult, az állomás gyalog 20 percnyire, így – különösen télen – fontos volt, hogy meleg étel-ital kerüljön a gyomromba. A reggelit azóta sem hagyom ki, akkor sem, ha „cigánygyerekek potyognak az égből”.

A zacskós Garzon tea az első emlékem; hogy előtte mi volt, az már elsüllyedt a múlt ködében. Egyetemista koromban kedveltem az orosz és grúz teákat, mostanában már nem találkozom velük. A szláv teázási szokásokat lengyel szobatársam, Magda mellett ismertem meg – a kis kannában elkészített erős főzetet, amit forró vízzel hígítottak és 3-4 naponta cseréltek.

Mára megkedveltem a gyümölcs- és gyógyteákat, a kedvenceim évente változnak. Most éppen a török boltban vásárolt kimért hibiszkusz és a menta tartozik közéjük. Fekete teában az angolokra és az Earl Greyre esküszöm. A termelőhelyek sajátosságainak megismerése még hátravan. Mindenesetre Angliában vásárolt teában és teasüteményben még nem csalódtam! Ha valaki arra jár, biztosan tudhatja, milyen ajándéknak örülök igazán! Hiába, a teázást is sok száz éve művelik, akár az angol gyepet! Egy csésze finom tea egy falat sütivel öt óra körül a legmorcosabb téli délutánokat is megédesíti!

Az írás múzsái Torma Cauli és Draskovich Edina voltak. Illusztráció: Pixabay.