A gyümölcs-óra
októbert mutat:
birs-perc,
alma-perc,
körte perc,
az őszt kondító,
tarka fák alatt.

Végül: ne hagyjuk ki
a szőlő-perceket,
vagy – ha így jobban ismered –
az édes mustillatba
pácolt szüretet.

Mozgás-bolygás
mindenütt, puttony háton
kacor kézben,
öreg hordók ébredésben.

Ebéd készül a szabadban,
gulyást főznek
és a bukták nagy halmait
is kirakták, azért,
hogy a szüret népe
a gazdáék szégyenére
ne nyelje az éhkoppot.

Egy puttonyos legény, hopp,
mi tagadás, megbotlott,
szétgurult a drága szőlő;
a szüreti daliák estig
mostantól csak vizet kapnak,
mustozás és borozás
később jön csak, s a dalolás
akkor szálljon majd az égig:
„Ettem szőlőt, most érik, most érik…”


A vers a szerző Hónapsoroló című új kötetéből való, amely – a többi 11 hónapot megidéző verssel együtt – 2018 októberében jelent meg a Katica-Könyv-Műhelynél, Varga Zsolt rajzaival. A fenti illusztráció forrása: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel