Turbuly Lilla: Fejben sült
Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a profikra. A Saját levében című könyvben találtam egy receptet, s azonnal éreztem, ezt muszáj elkészítenem… Majd valamikor… Mert a Diós pitét, ami a könyv szerint igazi békebeli recept, és a szerző nagymamájának gyűjteményéből származik, most csak fejben tudtam megsütni, két kecskeméti út, egy 30 előadásos bábfesztivál, egy költözködés és nyolc határidős cikk szusszanásnyi szüneteiben. De semmi baj, a fejben sütésnek számtalan előnye van: anyag- és energiatakarékos; nem kell utána mosogatni; a produktum laktóz- és gluténmentes; egyáltalán nem hizlal.
No, lássuk, mi sült ki a Fehérvárra menő buszu utu alatt (a Perelj, uram! című előadásra, de erről majd máskor) a náprádfai konyhámban, fejben.
32 dkg finomliszt. Természetesen tüskeszentpéteri, a zalai lokálpatriotizmus jegyében. Morzsolom, morzsolgatom a vajacskával egy élénksárga tálban, és örvendezek, hogy nem a laptopot kell birizgálnom a maszatos kezemmel, hogy mi is a következő belevaló, hanem Edina könyvét. Egy szakácskönyvnek dicsőség minden folt és paca. A laptopszakácskönyv lapozgatásának ellenben csak a szerelő örvendezik. Sütőpor, csipet só, egy tojás – pipa. Házi tojás, persze, Manyi hozta Nagykapornakról, és a héja se megy kárba, majd összetöröm és bevetem a kerti csigák elleni háborúban. Nesztek, gazok, hasogassa fel a szájatokat, ha megint megrágjátok a… Jó, így októberben már nem nagyon tudtok mit rágni a kiskertben, de akkor is, nesztek, én nem felejtek!
Kellene még egy kis tej hozzá, az is házi, persze, de tej nincs, helyette kismacska van, kellett a kis vakaréknak. Igaz, hogy az anyja itta meg, de úgy is használ: tehéntejből macskatejjé transzformálódik. Még szerencse, hogy a recept azt írja, jó hozzá a hideg víz is. (A tésztához, nem a macskához.) Csak tiszta forrásból! Akarom mondani: forrásvízből. Kapom is elő az üvegdemizsonban őrizgetett kistolmácsi forrásvizet. Gyúrom, gyúrom, csak túl ne gyúrjam, van az a pont, állítólag, amitől már kontraproduktív a gyömöszölés, abba is hagyom, hadd pihenjen.
Na, most kellene a sütőt bekapcsolni 175 fokra, de nekem gáztűzhelyem van hőmérő nélkül. Felhajtom fejben háromnegyedig.
Elő a diódarálót! Bár ezt már talán előbb kellett volna, de most már mindegy, legalább jól felmelegszik az a sütő. A daráló történelmi darab, Csörgő néni hagyta nálunk még 1950 körül. Róla azt kell tudni, hogy Grosics Gyula nagymamája volt, és a háború után valahogy a mi falunkban kötöttek ki. Miután a férje meghalt, a nagymamámnál bérelt egy kis kamrát, ott is halt meg. Máig használjuk némely konyhai eszközét, például a mák- és diódarálóját. Kiválóan működnek, csak egy bajuk van: nagyon macerás a mosogatásuk. De sebaj, a fejben sütés újabb előnye, hogy ezt most megúsztam!
Négy tojás sárgáját kikeverem 15 dkg porcukorral. A fenébe, már megint nincs itthon porcukor! Akkor kristállyal… Hozzáadok 2 evőkanál kakaóport, ezt imádom nézni: ahogy elkeveredik a kakaó barnája a sárga krémmel. Beleszórok egy vaníliás cukrot. Jó, tudom, jobb lenne, ha igazi vaníliát kapargatnék. De a citromhéj igazi és bio, a saját citromfánkról. Nagynénémtől tanultam, hogy a citromhéjat a fagyasztóban kell tárolni, így mindig van otthon, és reszelni is sokkal könnyebb így. Csipetnyi só a kontraszt kedvéért, és rum helyett pálinka. Utóbbiból jelentős tartalékokkal rendelkezünk, szegény jó szomszédunk, Zoli főzte ki a kertünkben termett körtét, cseresznyét, szilvát. Tavasszal elárvult a kis ház, fáj a szívünk, ahányszor ránézünk, meg akkor is, ha a pálinkáját elővesszük. De most jó helyre megy.
Most már a felvert tojásfehérje jön, csak lazán, össze ne törjem, aztán a dió. Tudom, tiszta vészhelyzet belenyalakodni, szalmonellaveszély meg minden, de hát kinek a bungee jumping, kinek a nyers pitekrém.
Kinyújtom a két részre osztott, magát jól kipihent tésztát, fejben tepsi alakúra sikerül, főleg, mert olvasom, hogy muszáj neki, nem lehet ám csak úgy húzkodni, átszabni, főleg a felsőt nem, mert beleragad a töltelékbe. Az alsó lapot úgy kell a kivajazott tepsibe tenni, hogy két centinyi részt felhajtogatok a tepsi oldalára. Na, ez az, amit fejben is majdnem elfelejtek. Bele a jó kis masszát, rá a kinyújtott tészta másik felét, aztán jön a kedvencem, a villával való szurkálódás. Mintákat meg szövegeket szoktam beleszurkálni. Most éppen azt, hogy Boldog szülinapot!
