Volt szerencsém a most elköszönő esztendő zömében együtt időzni Leonardo da Vincivel – és mondhatom, remek társaság! Míg Walter Isaacson hatalmas lélegzetű, kimerítő alaposságú élet- és pályarajzát fordítottam, az ehhez végzett kutatásaim során rengeteg érdekességre bukkantam. Ezekből nyilván nem kerülhetett bele a könyvbe az összes apróság, például a Leonardo itt-ott fölbukkanó gasztronómiai munkásságáról szóló érdekes kis részletek némelyike sem – most ezekből is hoztam ide az Arnolfini Kantinba Neked, ó, Éhes Olvasó!


Leonardo gasztro-múltja

A jobb fölső skicc csak nem egy habverő?
A jobb fölső skicc csak nem egy habverő?

Tudvalevő, hogy a kamasz Leonardo ugyancsak édesszájú volt: képes volt egy tálca süteményt egyszerre befalni. Az állatszeretete miatt később vegetarianizmusra áttért Mester ifjabb korában édességeket talált föl, kipróbálta a szakácsmesterséget, sőt a séf szerepét is: ekként az általa „egyszerű ételek”-nek nevezett, a korban ugyancsak szokatlan könnyebb, zöldséges fogásokat preferálta. A Sforza-udvar rendezvényszervezőjeként az ura és Beatrice d’Este lakodalmára látványnak is lélegzetelállító különlegességgel rukkolt elő: fő fogásként 60 méter hosszú, polentából készített oltárral, valamint széket formázó tortákkal rendezte be a termet. A kutatások fényt derítettek rá, hogy Leonardo ezen az esküvői lakomán mutatta be két cukrászati újítását is: a marcipánt és a gyümölcs-zselét.


Konyhai gépek feltalálója

Légcsavar vagy konyhai keverőgép?
Légcsavar vagy konyhai keverőgép?

Merezskovszkij írja elevenen érdekes, színes Leonardo-életrajzában, hogy egy esős napon a Mester „Egyéb dolog híján unalmában a konyhai tűzhelyen magától forgó nyársat állított fel. Egy jókora kerékre keresztben lapátokat alkalmazott, melyeknél fogva a csőben felmelegedett levegő mozgásba hozta a kereket, ez pedig a nyársat.” De tervezett óriás habverőt, mechanikus keverőlapátokat is – mint Merezskovszkij mondja, „épp oly szeretettel és odaadással, mint” repülő szerkezeteihez „az emberi szárnyakat”. Ki tudja, egy-egy skiccén vajon repülőgép-alkatrész vagy konyhai segédeszköz az, amit látunk?


Csemegék az Utolsó vacsora asztalán

Az „Utolsó vacsora” terített asztala
Az „Utolsó vacsora” terített asztala

Nem egészen eucharisztikus étrendet követnek az apostolok az Utolsó vacsorán. Mint Isaacson írja: „Az asztalterítőn domborodó-homorodó hajtások hullámoznak, akárcsak azon, amit kimángorolva és összehajtogatva épp most hoztak föl a kolostori mosókonyhából, és terítettek a szerzetesek asztalára. Két kis szervírozó tálon gyümölcsszeletekkel díszített angolnát láthatunk – ezeknek nyilvánvalóan nincs sem vallási, sem ikonografikus jelentésük; ezzel szemben a folyami angolna népszerű eledel volt a korabeli Itáliában, és tudomásunk van arról is, hogy Leonardónak, aki általában a vegetáriánus étkezést követte, legalább egy bevásárlólistáján föltűnik ez a tétel: >>angolna és sárgabarack<<.”


És mi volt Leonardo utolsó vacsorája?

A Chateau Cloux ebédlője
A Chateau Cloux ebédlője

Egy egyszerű leves. A cloux-i udvarházban várta őt az ebédlőasztalnál, hogy éppeni számításait befejezve elfogyassza. Perché la minestra si fredda.Mert kihűl a leves. Mint Isaacsontól megtudjuk, „Ez a legutolsó följegyzés, amit Leonardo keze hagyott, az utolsó jelenet, amikor dolgozni láthatjuk. Képzeljük el, ahogy fönt ül a kúriája fölső emeletén a gerendás mennyezetű, kandallós műteremben, aminek ablakából királyi pártfogója kastélya látszik, a Chateau d’Amboise. Mathurine, a szakácsnő lent van a konyhában. Melzi és a háztartás más tagjai talán már az asztalnál ülnek. Míg ő még mindig, ennyi év után is próbál megvívni olyan geometriai problémákkal, amelyekből a világnak nem sok haszna van, de neki megadták a természet mintáinak mély értését és értékelését.” Ám ekkor föl kell állnia a munkája mellől, és lekecmeregnie a lépcsőn, hogy csatlakozzék a vacsorához a többiekhez – mert „kihűl a leves”. Mai ismereteink szerint ezt a jegyzetlapot nem követte újabb: több följegyzése nem maradt ránk.

….és egy kis személyes: a fordítói üzemanyag

Örökbögre
Örökbögre

Nagyjából 8 hónapig dolgoztam a könyvön – ez, ha a 3 dl-es, cukor nélküli tejeskávémból napi 4 adagot számolunk, és átlagban 30 napra kalkulálva egy hónapot, 8x30x4x3 = 2880 dl kávét ad ki, azaz 288 liternyi kávét fogyasztottam el a munka során…

Egészségetekre!


Források


A nyitókép Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskójának részlete (forrás: Wikipédia).

2 thoughts on “Falcsik Mari: Mit eszünk Leonardón?

  1. Köszönöm, Mari, hogy olvashattam ezt a lenyűgöző könyvet – és ezt a kiegészítést is. És köszönet a ma megjelent interjúért is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel