A kávé szó 1957-ig egyértelműen a pótkávét jelentette nekem. Frank kávé, cikória, ilyesmikre emlékszem. Szüleim gyakran megkértek, hogy segítsek kávét főzni. Egy edénybe vizet tenni, abba a „kávét”, és felforralni, főzni úgy, hogy ki ne fusson a habja. Ott kellett állni, és egy kanállal hol jobbra, hol balra keverni a habos felszínt, amíg készen nem lett. Azt hiszem, eltűnt a habja a végére. És nagyon zaccos volt, a lábas alján ülepedett le, a végén le kellett szűrni.

Egyszer az iskolában említettem, hogy én minden reggel iszom egy bögre kávét, általában vajas kenyérrel. Egy felvilágosult osztálytársam azt mondta, ettől szívbeteg leszek. Ő már hallott a szemes kávéról, akkortájt sok új dolgot ismertünk meg. Rémülten adtam elő otthon, hogy mit tudtam meg, de persze megnyugtattak.

Akkoriban még nagyobb kockacukrok voltak, azt használtuk, csak később, a koffeines kávézáskor lehetett kapni a most is ismert mokkacukrot.


Illusztráció: Freepik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel