Persze bejglit is sütöttünk, mint annak idején Ida mama is mindig – dióst, mákost, sőt kakaóst is, hogy Barnabás is örüljön –, de azzal most nem demonstrálunk (pedig finom lett, csak nem igazán bejgli). Ira omlós linzerének ívei Nyina mama orosz recept alapján készült ribizlilekvárával ragasztva. A szív, a fenyő és a csillag nem szorul magyarázatra, a sün Eszterre kacsint. A kókuszgolyók egy részében meggy, a többi csak úgy, üresen, de kevéske rummal ízesítve. Utóbbiakat én göngyölgettem, és hangsúlyoznám: szándékosan nem egyforma a méretük. A szaloncukor zselés, mint a nyolcvanas években, a fehér mázzal dedikált mézeskalácsok az Arnolfini Archívum elmúlt negyedszázadát idézik. A nagy porcelán kínálónak – angol, Furnivals márkájú, fehér alapon sötétkék virágos peremfrízzel, patinásan megkopott arany szegélycsíkkal, s a napokban került hozzánk, kisebb méretű fajansz unokatestvérével együtt – saját története van, amit még nem ismerünk, de egyszer talán majd elmeséljük azt is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel