Petrőczi Éva: Osztrigaóda
Nevezhetnénk ezt a varázslatos, ízletes könyvet kulináris kalauznak, rendhagyó párizsi útikönyvnek, egy méltán nagy hírű francia vendéglős, Regis gazdagon árnyalt-fűszerezett portréjának. De mindegyik besorolás pontatlan volna ahhoz képest, ami valójában. Igazi osztrigaóda ez, hol érzelmes, hol tudományosan pontos, de mindenképpen kiemelkedik a frankofón gasztronómiai könyvek sorából. Mireille Guiliano – A francia nők nem híznak, a Francia nők télen-nyáron és a Francia nők nem ráncosodnak, továbbá A francia nők karriert csinálnak világhírű szerzője – civilként is otthon van az íny és a fehér asztal örömeinek világában, hiszen egy nevezetes boros cég, a Veuve Cliquot Részvénytársaság vezérigazgatója is volt. Aki egész írói pályafutása során szellemes-mulatságos országismereti leckékkel kápráztatta el olvasóit. Legutóbb ebben az angolul 2014-ben, magyarul 2018 karácsonya előtt megjelent művében.
Érdemes felidéznünk e könyv eredeti címét: Meet Paris Oyster: A Love Affair with the Perfect Food, vagyis: Találkozás a párizsi osztrigával: szerelmi viszony egy tökéletes étellel. A magyar cím is telitalálat, az eredetiben (amelyet igazán szépen nem lehet más nyelven visszaadni!) tökéletesen ott érezzük e nálunk nem igazán népszerű csemege friss, tengert idéző ízét. S az osztriga-rajongók már-már valóban szerelmes elragadtatását!
Érdemes itt felidéznünk egy részletet a nyitányból, egy New York, Párizs és Provence között ingázó francia honleány szavait: „Ha megnézzük magunknak az osztrigatálakról lakmározó, bort szopogató vendégsereget, magát Párizst vehetjük szemügyre: az itteni embereket, a szenvedélyt, a kultúrát, a franciásságot, az egészséges étvágyat (gasztronómiai és egyéb értelemben egyaránt), a csábítást, a divatot, a helyieket, a turistákat, az ugratást, a drámaiságot. Ha a város és a lakói egyetlen nagy, élő entitás, bátran állíthatjuk, hogy itt kitapinthatjuk ennek a nyüzsgő-mozgó lénynek a pulzusát. Isten hozta önöket Osztrigavárosban!”
Guiliano könyvében azonban az sem fog csalódni, aki életében egy árva osztrigát sem engedett le a torkán, hiszen találkozhat itt a legendás francia almatortával és gyümölcspitével, valamint válogatott borokkal, de legfőképpen az elsietett, egészségtelen és stílustalan gyorséttermi habzsolások ellentétével. Igen, jól sejtik: a slow food-dal, amely nem egyszerűen étkezés, hanem az emberi kapcsolatok egyik, napjainkban gyakran sutba vágott, de igazán életminőség-javító elmélyítője. Így és ezért szeretném most az Arnolfini Kantin olvasóinak, látogatóinak értő és megértő figyelmébe ajánlani e könyvet.
Mireille Guiliano: A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa. Fordította Szieberth Ádám. Atheneaum, 2018. Nyitóillusztráció: Pixabay.
