Jászberényi Attila: Prágai örömök
Pilsenihez pedig mit együnk egy prágai sörétteremben, hát naná, hogy gulyásnak nevezett, pilsenivel kezelt pörköltöt karlovsky knédlivel, mi mással.
Pilsenihez pedig mit együnk egy prágai sörétteremben, hát naná, hogy gulyásnak nevezett, pilsenivel kezelt pörköltöt karlovsky knédlivel, mi mással.
Mikor megkóstolta az első húslevesemet, csak annyit mondott kedvesen, na, majd én, de azért szedett még egyszer a tányérjába. Szegény anyámnak igaza volt, ilyen férjet kislányom nem találsz még egyszer, ha lámpással keresed, akkor se. Nem kerestem, hozzámentem. Azóta eszem, amit főz.
A hal egyszerre volt közutált a mindennapokban, és volt kívánatos – kötelezően említendő ilyen témájú beszélgetések során – a magyar konyha csúcsteljesítményeként.
Zöldségleves, darált-főtt csirke, darált-főtt sertés.
Sokat játszottam a nagyszülőknél, influenza esetén pedig mindig menekülési stáció volt a nagyim. Ilyenkor a piros teát kértem. Egyszer a konyhakredenc sarkában a hársfavirágzatokból kivett párat, gyakorlott mozdulattal piros teát készített, mikor megláttam ezt a gyönyörű kis tejeskancsót. Azonnal elbűvölt a szivárványos, kifinomult, biedermeieres kecsessége.
A sokat emlegetett-idézett prousti teasütemény-epizód sokszorosával találkozhatunk Szabó Magda műveiben, olyan pillanatokkal, amikor egy-egy édesség vagy főétel leírásával valósággal bedíszletezi az éppen adott élethelyzetet.
William Adolphe Bouguereau után szabadon, olaszosan…
Sokan próbálják újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne.
Ez már a tizenharmadik Kocsonya Szépségversenyen volt… Badacsonytördemicen, a Faluházban.
Leves és levés – egy versben megidézett konyhai jelenetben.
Nem panaszkodtam a diétára még a legszűkebb baráti körben sem, de napok óta vágyakoztam arra, hogy nekem is legyen valami pogi vagy ilyesmi, amit én is megehetek, ha délután eszembe jut bekapni valamit…
A halpiac mellett, a csatorna partján, volt egy kis kiülős étterem, azt hiszem, Madonna volt a neve. Oda ültünk be a férjemmel.