Petrőczi Éva: Nem „mancsolunk” – kóstolgatunk

A kanadai származású professzornő, Karen Le Billon, hol szülőföldjén, hol férje hazájában, Franciaországban él családjával. Oxfordi doktorátusát követően öt tudományos könyvet írt, s eddig két, egyaránt óriási sikerű és jókedvű táplálkozási tanácsadóval, s egyben gyermekízlésre komponált szakácskönyvvel lepte meg a világot. 2012-ben a Getting to Yum-mal, amelyet magyarra Nyami-nyam-nak fordíthatnánk, s két évvel később, 2014-ben a French Kids Eat Everything-gel, amelynek magyar címe, a Falra hányt borsó? zseniális, igazi telitalálat.

A szerző rendíthetetlen humorral és öniróniával beszél a francia gyerekek természetes rugalmasságáról, az észak-amerikai (és – sajnos – a magyar) csemetékéhez képest válogatást, ételben turkálást nem ismerő magatartásáról. Erre utalok írásom címében, egy tiszántúli kifejezést is kölcsön véve. Ott a „mancsolás” ugyanis az ételekkel való malackodás neve.

Karen Le Billon így idézi fel Sophie lánya mancsoló korszakát: „Játszott az étellel, kiköpte, és nyilvánvaló volt, hogy a táplálkozást a napirendjét megzavaró, bosszantó közjátéknak tartja. A neki készített ételek zöme – legyen az a legédesebb reszelt alma, a legpépesebb banánpüré vagy a legkrémesebb joghurt a világon – az előkéjén, a kezén és az én ölemben végezte (mivel rendszerint ott ült, az etetőszékre ugyanis valamiféle középkori kínzóeszközként tekintett).” A kanadai és francia szülőktől származó két leánygyermek közül a Sophie-nál jó pár évvel ifjabb Claire baba „kulináris szocializálódása” volt a sokkal zökkenőmentesebb, hála a francia bölcsőde „kóstolgatás-központú, bölcs módszereinek”.

A könyv nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is. Amelynek szerzője nem restelli bevallani, hogy ő bizony nem egy Julia Child, nem a konyhaművészet nagyasszonya, csupán a gyakran odakozmált lábosoké és a kőkemény, szétnyiszálhatatlan almás pitéké. Aki ínyenc francia családból származó férje hatására csak-csak megtanult egyet-mást, a Francia receptek gyerekeknek című fejezet finomságait már legalábbis képes volt megfőzni, megsütni. Szinte rajzfilmes mozgalmasságukkal Sarah Jane Wright illusztrációi is hozzájárulnak ahhoz, hogy szülők, nagyszülők, nagyobbacska gyerekek együtt élvezzék a könyvet, jókat kacagva a terített asztal körül előforduló, fonák élethelyzeteken.

Nem azt várom ettől a remek, életteli írástól, hogy a magyar gyerekek teli szájjal falják a csigát és a kagylólevest, de azt mindenképpen, hogy a kis gyorsétterem-függők ráérezzenek a „slow food”, a komótosabb, illedelmességében is élvezetes „lassú étkezés” örömeire, s arra, hogy az evés nem egyszerűen táplálkozás, hanem a családi, baráti együttlét kedves és fontos alkalma. Amiből a mancsolást, az asztal melléki cirkuszolást érdemes kihagyni.

S várom azt is, hogy a felnőttek „Egyél zöldséget!”, „Ne piszkáld az ételt!”, „Ne piszkítsd össze az abroszt!” intelmei falra hányt borsóként guruljanak el a nagy semmibe! Elvégre, „A stílus az ember!”. Akkor is ha eszik, s akkor is, ha még javában gyerek valaki!

Karen Le Billon: Falra hányt borsó? – Tíz egyszerű szabály a francia szülőktől a gyerekek vidám és egészséges táplálkozásáért | Illusztrációk: Sarah Jane Wright | Fordította: Bertalan György | Jaffa Kiadó, Budapest, 2018 | Nyitóillusztráció: Freepik