Ligeti Zsuzsa: Egy délutáni kávé Núbiában

Fúj a szél. Homok mindenütt. Az egykori Núbiában – amely ma részben Szudán területére esik – csak a Nílus mellett van élet, ott, ahol öntözni lehet. Nagy szerencsém volt, hogy a katonai puccs előtt nem sokkal járhattam Szudánban, annak is északi részén, vagyis Felső-Núbiában. A történelem régmúltját láttuk, a turisták számára nem igen hozzáférhető területen. Több piramis van arrafelé, mint Egyiptomban, és az utóbbi évek ásatásai igen érdekes dolgokat hoztak felszínre. Núbia történelme nagyon izgalmas és tanulságos.

Az idegenforgalom még gyermekcipőben jár, kávét inni azonban mindenütt lehet. A legeldugottabb útszéli autóspihenőben, a nagyobb falvakban, piacokon egyaránt van kávézási lehetőség.

Mindenütt nők főzik a kávét és a teát. Egyszerű kis üvegpoharakban tálalják. A kávés néniknek van egy asztaluk, mellette vagy faszén, vagy palackos gáz lángján melegszik a vizeskanna. A másik oldalukon két-három műanyagtál, ahol elmosogatják a kávéspoharakat. Eléggé gyanús színű folyadék van benne, de soha nem betegedtünk meg, bár naponta többször is ittunk ilyen helyen kávét.