Simon Magdolna: Narancsdzsem-kísérletek, avagy hogyan főzzünk be visszafelé

Vettem narancsdzsemet, klasszikus keserű, gyorsan elfogy, és nem olcsó. Valamint gyönyörűen néznek ki az áttetsző zselében a vékonyra felvágott narancshéjak és rostok. A kis üvegen nagyítóval elolvastam, hogy mégis miből készülhet. Enyhén elbizakodva gondoltam, talán nem lehet olyan bonyolult. Az igen apró betűs felirat fehér betűkkel közölte az ingredientseket: narancs, cukor, fahéj, szentjánoskenyér-szirup és brandy. Ez elég jónak tűnt, de hát az arányok!? az állag eltalálása?

Az első kísérlet egy kicsit folyós lett, aztán a következő, rendes ellenhatásként, majdnem marmeládé keménységű. A harmadik verzió viszont éppen jó lett, egy pár szem szegfűszeggel még kiegészítettem a receptúrát. Az ízével sosem volt baj, édes-savanyú, enyhe keserű utóízzel. A szentjánoskenyér-szirup helyett almapektinnel segítettem a zselésedést. A narancs a héj felhasználása miatt bionarancs volt, került bele egyszer mandarin és lime leve is. Nádcukrot használtam, és kevés Metaxát, lévén elég mediterrán ital.

Igen gyorsan fogytak. Kiváló volt ajándéknak, valamint legjobb formája a rakott palacsinta: keserű narancsdzsem és kakaós nádcukor rétegek váltakozása.