Varga Marina: Egy csészényi pesti grandeur
Mióta a New York Kávéház felkerült az európai, sőt a világ legszebb grand caféinak top10-es listájára, szinte lehetetlen bejutni csúcsidőben, akkora itt a turistaroham. Mondhatni, ez tényleg a grandőr átka. Ráadásul Budapest megnyerte a Best European Destination 2019 versenyt is, ezért vélhetően a nemzetközi helyzet idén csak fokozódni fog.
Szerencsére a kávéház rendkívül tágas, és a vendégek zöme is inkább csak egy kávéra és egy instás szelfire tér be, vagyis elég gyorsan szabadulnak fel asztalok, így 10 percnél többet ritkán kell várakozni a bejáratnál. Ha éppen túl hosszúnak ítéljük a várakozók sorát, kicsit beülhetünk a szomszédos szálloda csupa márvány lobbijába, és itt lakó turistának álcázva magunkat heverészhetünk egy kicsit mobilunkba mélyedve a süppedős bársonyfotelek egyikében. S közben szoktathatjuk szemünket a tágas belső térhez és a tobzódó luxus látványához. Szerencsére a kellemes kávéházi zsivaj és a zongora vagy a cimbalom hangja ide is beszűrődik a New Yorkból, mivel ugyanabban az épületben vannak.
Ha túl vagyunk már a sorban álláson, és véletlenül több szabad asztal közül is választhatunk, akkor mindenképpen a magasabban fekvő helyet preferáljuk, ahol a legjobb a rálátás a kávéházi nyüzsgésre. Mert mit ér ez a végtelenül pazar enteriőr az embertömeg visszafogott zsizsegése, büszkén mobiljuknak pózoló turisták kavalkádja nélkül?
S ha már szerencsésen lehuppantunk egy szabad tükrös asztalkához, végre meg is rendelhetjük jól megérdemelt kapucsínónkat, esetleg bevállalhatjuk a gyanútlan turistáknak kitalált „Hungarian Coffee”-t, amely az étlap tanúsága szerint cigánymeggy pálinkát és csípős paprikát is tartalmaz. Bizonyára hasonlatos a chilis csokihoz, amely kissé szokatlan ízkombinációt én amúgy szeretem, de e magyarosch kávécsoda kóstolását eddig nem vállaltam be, ezért ajánlani sem merem. Érdekes, hogy míg többször találkoztam már olyan írekkel, akik ír kávét kortyolgattak, még sohasem találkoztam olyan magyarral, aki ezt a fajta pálinkával megtoldott kávét itta volna…
De bármelyik kávét vagy forró csokit is választanánk kecses kis porcelán csészénkbe, közben gondtalanul merüljünk el a grandiozitás eme páratlan pesti csodájában, a világ egyik legpompásabb kávéházában, az aranyozott stukkók és csavart márványoszlopok kissé túláradó lüktetésébe, s nagyvonalúan sikkadjunk el a felett, hogy egy itteni kávé árából máshol a városban egy háromfogásos ebédet is kaphatnánk. Szerencsére a grandeur, a glanz és a glamour mindezért bőven kárpótol bennünket.
