Faragó József: Magyarica, te édes

Félreértések kiapadhatatlan forrása Dalmáciában a mađarica szócska.

Első hallásra magyar nőre gondolnánk. Egyébként szótár szerint helyesen. De a régi jugó filmeknek hála, ahol a csalfa asszony karaktere szinte mindig magyar nemzetiségű volt, a mađarica egy időben szinonimája lett a kikapós menyecskének. Szerencsére időközben sokat szelídült ez a jelentéstartalom. A dalmát férfiak körében mindenesetre máig roppant népszerűek a magyar csajok. Ám a facebook posztokon a kedvesebb mađarka fordulat elterjedtebb a bulifotók alatt.

Zavarba ejtő a mađarica többes száma: a mađarice. Ami még véletlen sem magyar nőket jelent, hanem a nyelv szeszélye és a szerencse közismert forgandósága okán a nálunk és náluk is használatos magyar kártyát. De nem a dohányszagú, fényesre blattolt, kocsmaasztalon heverő, zsíros lapokkal zárul ez a nyelvi sztori.

Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.

Nos, ez a Dalmáciában méltán népszerű édesség, mely távoli rokona a párizsinak, a brassóinak, de még a francia salátának is, szintén mađarica. Amit mi magyarok, természetesen éppúgy nem ismerünk, mint a párizsiak a parizert vagy a brassóiak a húskockákkal összeforgatott krumplikockákat.

Horvátországban ellenben receptklubokban csereberélik a titkokat. Kulináris szájtok szerint 300 fölött lehet a főbb receptúrák száma. Mégis, maguk a horvátok is tanácstalanok a süti eredetét illetően. Ha Budapesten járnak, sokként éri őket, hogy a magyar cukrászdákban nincsen mađarica.

Népszerű elméletek születtek, melyek, mint majd mindent, itt és ott, a mađaricát is az Osztrák-Magyar Monarchia gasztro-kohójáig vezetik vissza. Eszerint a mađarica alakját a zserbótól örökölte, a krémes tölteléket pedig a történelem viharában kalapját vesztett Dobos tortának köszönheti.

Szóval, a mađarica egy téglára vágott, többrétegű, vajas tésztával és vajas krémmel készült, jellemzően csokimázas, esetleg kakaóporos sütemény, amit a dalmátok ipari méretekben fogyasztanak. Nem véletlen, hogy az élelmiszerboltokban, szupermarketekben előre csomagolt, gyári változata is kapható.

Hogy milyen is a mađarica? A bolti gyakran száraz. A házi ugyan puha, de néha kicsit gejl, persze, ez ízlés dolga. De például a spliti egyetemi menzán egészen finomat adnak…


A nyitókép a spliti egyetemi menzán készült; Faragó Emma felvétele.

2 thoughts on “Faragó József: Magyarica, te édes

  1. Igen, ezen mi is átestünk, amikor egy dalmát szállodában a pincér elénk tette a desszertes tányért és izgatottan felhívta a köröttünk ülő nyugat-európai vendégek figyelmét, hogy “na most figyeljenek, hiszen igazi magyarok fogják megkóstolni!”
    Bamba tekintetünkön aztán minden nyugati óriásit nevetett, és legyintett, hogy igen, értjük miről van szó…

Hozzászólás a(z) Draskovich Edina bejegyzéshez Kilépés a válaszból