Székely Ervin: Elefánt az Antica Pesában
Jó sorom úgy hozta, hogy egyszer vacsorameghívást kaptam egy igazi „fine dining” vendéglőbe, méghozzá nem is akárhol, hanem Rómában. A barátom, aki meghívott az Antica Pesa (Antik mérleg) vendéglőbe, kissé csodálkozva nézett rám, amikor annak hollétéről érdeklődtem. Már ekkor gondolnom kellett volna arra, hogy egy ilyen hely nevét illenék tudnom, hiszen ez Olaszországban olyan, mint Magyarországon mondjuk a Gundel (no jó, ott egy kicsivel több „Gundel” van). A parlagi eszemmel azonban nem gondoltam rá, hogy ha már műveletlen vagyok, akkor legalább tájékozódjam. „A Garibaldi úton, a Trasteveren van” – mondta ő, enyhe szemrehányással a hangjában. Ezzel az információval még kissé félre is vezetett, ugyanis a Trastevere negyedben rengeteg kisvendéglő, terasz, kifőzde van, ahol az ember nyugodtan „hanyatt vághatja magát a ládán”, semmiképp sem gondoltam tehát, hogy puccos étterembe szól a meghívás.
Háttér-információként annyit el kell mondanom, hogy egy konferenciára érkeztem volt Rómába. Még kora ősz volt, s igyekeztem minél többet látni az örök városból. Aznap például, az utolsó előadást ellógva, Ostiába utaztam, már csak azért is, hogy Spiró Fogságának egyik helyszínét megnézzem. Ott, a tengerparton, nagy adag friss halból és tengeri herkentyűkből készült kiváló ebédet ettem.
A megbeszélt időpontban amolyan turista-szerelésben (farmer, póló, baseball sapka, napszemüveg) megérkeztem a szóban forgó, igencsak rangos gasztro-művészeti intézmény elé. Minthogy meghívóm késett néhány percet, odakinn várakoztam. Már az gyanús volt, hogy a vendéglő előtt az utcán nem voltak asztalok kockás, vagy pöttyös abrosszal letakarva, ahogyan az a turisták által gyakran látogatott negyedekben szokás. A frász azonban akkor állt csak belém, amikor láttam közeledni a barátomat: egy tökéletes sötét, háromrészes öltöny volt rajta. Karján a felesége érkezett elegáns kiskosztümben, selyemblúzban. Becsületükre legyen mondva, arcizmuk se rándult az öltözetem láttán. A vendéglő előcsarnokában minket amolyan pénzintézeti ruhában fogadó hölgyről ez már korántsem volt elmondható. A rám vetett megsemmisítő pillantása után azonnal érdeklődött a foglalásunk felől. Ekkor derült ki, hogy már két héttel korábban asztalt kellett rendelniük, egyébként nem lett volna helyünk. A cerberus-kisasszony arra kért, várjunk néhány percet, amíg „megterítik az asztalt”. Nekem olyan érzésem volt, hogy elment megkérdezni a főnökét, egyáltalán beengedhet-e egy olyan fickót, mint én.
Beengedett. A vendéglő egy fedett teraszon volt. Egyszerűség, jó ízlés, diszkréció jellemezte a belsőépítészetet, berendezést, hangulatot egyaránt. Elegáns hölgyek és urak kényelmes, nagy asztaloknál ültek, halkan beszélgettek, közben diszkrét dzsesszmuzsika szólt. A hely maga volt a biztonság és a nyugalom. Asztalunkhoz vezettek, és rövidesen megjelent a pincér az itallappal, amelyik akkora volt, mintha A párhuzamos történeteket egyetlen kötetben adták volna ki. Azt rögtön sejtettem, hogy itt limonádét vagy sört nem kérhetek, úgyhogy tanulmányozni kezdtem a borok … árait. A legolcsóbb talán 20 euró volt, a legdrágább 1350. Közös megegyezéssel kiválasztottunk egy toszkánai vörösbort (80 euró).
Mindössze nyolcféle főételből válogathattunk (csak szezonális élelmiszereket használtak), úgyhogy viszonylag hamar döntöttem. A pincér azonban nem akart elmenni. Értetlen képemet látva a barátom figyelmeztetett, hogy ha nem rendelek olasz tésztát (paste) is, akkor vérig sértem a házat. Mondtam, hogy délben már jóllaktam, de ez nem lehetett kifogás. Végül kiegyeztünk egy fél adag penne al arrabiata-ban. A pincér lesújtó tekintetét életem végéig nem fogom elfelejteni. Ezek után a kávé és a desszert ellen már nem mertem tiltakozni, sőt önfeláldozóan mindent megettem.
Az ételek és az ital valóban nagyon finomak voltak. Érezhetően kiváló alapanyagokból dolgozott az igencsak kreatív séf. Nem a sznobok által kedvelt méteres tányéron elmaszatolt zöldségpacnikat kaptuk ízetlen – de nagyon egészséges – haldarabkákkal, hanem valódi gasztronómiai élményt, bátor, de okosan kitalált kombinációkkal.
A vitathatatlanul finom, de mértéktelenül sok étel viszont megtette áldatlan hatását. Felpuffadt hassal éjjel kettőkor végzett egészségügyi sétám a környék egyetlen nyitva tartó gyógyszertárába hasonlóképpen emlékezetes élményem maradt.
Illusztrációk forrása: Antica Pesa, Picbat.
