Mörk Leonóra: Berlin, az élő gasztroshow
Sosem fért a fejembe, hogy amikor a porosz királyok helyet kerestek a fővárosuknak, miért pont a vizes, hideg, szélfútta brandenburgi lapályt választották. Miért nem mondjuk a kellemes klímájú, nyáron mégiscsak napsütéses, festői Keleti-tenger partján ütöttek tanyát? De ezen már nem lehet segíteni, most már mindegy is, a lényeg, hogy Berlin nem kimondottan szép város. Nagyon energikus, nagyon szerethető, de nem szép úgy, ahogyan szép mondjuk Drezda, ahol az ember tátott szájjal torpan meg a Theaterplatzon, szemben a szász választófejedelmek reneszánsz rezidenciájával, és nem hiszi el, hogy ilyen gyönyörű város egyáltalán létezhet.
Berlin lakói bizonyára hosszasan sorolnák, mi mindenért szeretik az otthonukat, én, mint afféle alkalmi, bár tőlem telhetően rendszeres látogató, két nagy előnyét tudnám kiemelni. Az egyik a tavak: ha jól emlékszem, összesen 66 van belőlük, kisebb és nagyobb, fürdésre, horgászásra vagy csak hajókázásra szolgáló, a vitorlások kedvelt úticéljának számító Großer Müggelsee-től a város keleti felén található Weißensee-ig. Olvastam valahol egy lányról, aki szerelmi bánatát kúrálandó, elhatározta, egy éven át, ha esik, ha fúj, minden áldott nap megfürdik valamelyik berlini tóban. Mire letelt az esztendő, nemcsak a hűtlen lovagja utáni búsulásból gyógyult ki, hanem a korábbinál jóval edzettebb és fittebb lett, így végül határozottan jól jött ki a dologból. A másik óriási pozitívum pedig az éttermeknek, kávézóknak, vendéglőknek, büféknek, ételbároknak az a leírhatatlanul gazdag kínálata, amely Berlint élő gasztroshow-vá változtatja.
Mint a Ködkirálynő főhőse, Kriszta is megállapítja, a német nagyvárosok multikulturális negyedeinek irigylésre méltó adottsága, hogy nincs az a nemzeti konyha, amit itt meg ne kóstolhatnánk. És valóban, Berlinben szintén egymást éri pizzéria és currywurstos bódé; vegán salátázó és steakhouse; vietnami levesező, thai kifőzde, sushi-étterem, hamburgeres; kínai, etióp, marokkói, mexikói, indiai, perzsa vendéglő; elvétve még alt-wien vagy német is. A multikulti előnyeit élvezhetjük a Friedrichshainban található Südblock nevű étteremben is. A helyszín első, sőt második látásra sem túlságosan megnyerő: a masszív S-Bahn felüljárónak köszönhetően az Üllői út – Könyves Kálmán körút kevéssé festői kereszteződésére, a szociális lakásokkal teli, tízemeletes blokkházak jóvoltából meg leginkább a Havanna lakótelepre emlékeztet. Ahogy leülünk a panelek tövében, fülsüketítő szirénázással száguld el mellettünk két, rendőrökkel teli rohamkocsi, helyi viszonyokban járatos útitársam szerint vagy a drogdílerektől hemzsegő Görlitzer Park felé, vagy egy tüntetésre tartanak.
A terasz azonban a multikulturális béke és gasztronómia szigete: ahogyan az asztaloknál békésen egymás mellett ülnek a legkülönfélébb nációk képviselői, úgy a vasárnapi brunch kínálata is számos nemzet konyhájából válogat, a berliniek kedvenc currywurstján és az izraeli humuszon át az arab tabouleh-ig. Toleráns ízutazás földrészről földrészre, német újkrumplival, francia articsókával, orosz céklával, mexikói quacamoléval és marokkói lencsesalátával. Eleven illusztrációja annak, amit úton idefelé az U-Bahn egyik plakátján olvastam: „Európa azt jelenti, hogy félelem nélkül lehessünk különbözőek.”
Fotó: Novotny Anna.
