Minden halat szeretek, kicsit és nagyot, tengerit és édes vízit. És mindig is szerettem: a pisztrángozásokat Szilvásváradon; a balatoni éjszakai zughalászatokat hajóról, spárgával, huszonévesen; amikor először eljutottunk a tengerhez és nem volt pénzünk; amikor később eljutottunk a tengerhez és minden kellett…

A naphal mellett máig nem tudok elmenni úgy a piacon, hogy nem viszem magammal, és nem próbálok ki valami újat. Volt, hogy ledaráltam a kölest, aztán a zöldségeket először repceolajjal majd a kölessel bevontam, egymás mellé rakosgatva megsütöttem. A hal külön (más a sütési idő is, a sütő kicsi és még mindig nem a barátom), a grillsütőben sült. Napsütötte lett.

Hekkelni is kellett, mert elképzeltem pirosra sülve, és hogy összeolvadnak a színek és az ízek… A hekket átsimogattam vajjal, fűszerekkel, ráfektettem az előtte édesre sütött fokhagymákra, újhagymákra, mellette több rétegben kitöltötte a helyet a batáta, a cukkini, a répa, és együtt sültek és pirultak és sültek és pirultak. Igen.


A nyitóképen naphal darált kölessel összeforgatott zöldségekkel, a másik képen hekk pirosra sülve. Fotók: Köböl Vera.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel