Pető Tünde: Minden mentes
A minap összefutottam néhány ismerősömmel és betértünk egy pesti cukrászdába. Azért kellett cukrászdába mennünk, mert a délutáni csevegéshez az ő világukban nem Sloe Gin Fizz, hanem diótorta illik kávéval.
Én azonban tudtam, hogy nagy bajban leszek, mert én nem szoktam süteményt, pláne tortát enni, és ami azt illeti, cukrászdába se igen szoktam járni. Barátaim megcsodálták a pult üvege mögött a szebbnél szebb édes kreatúrákat, én viszont rendelésnél tanácstalanul meredtem a szimpatikus, fiatal pincérnőre: kérem, én nem szoktam süteményt enni, lehet-e itt fagylaltot kapni. Megértően pislogott rám és a következő ajánlatot tette: vannak nekünk minden mentes süteményeink, tessék választani.
Teljesen értetlenül meredtem rá, mit jelenthet ez, hogy lehet egy egészen konkrét dolog, egy sütemény „minden mentes”? Nincsen benne sem liszt, sem tej, sem cukor – sietett a válasszal. Meglepetten hallgattam, és valószínűleg látni lehetett rajtam, hogy nem tetszik a válasz, mert amikor beszélni kezdtem, egyik barátom jobbról, kissé ijedten meglökte a könyökömet és azt mormolta, „az istenért, ne csináld, engem itt ismernek”, pedig fogadjunk, hogy a kutya nem ismerhette fel, tekintve, hogy barátom nagy tudású ember, az ilyeneket pedig manapság szinte senki sem ismeri, mert nem ők szerepelnek a színes magazinokban, hanem a celebek.
Summa summarum, elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, és kisebb eszmefuttatásba kezdtem a pincérkisasszonynak arról, hogy a világnak tulajdonképpen egyetlen baja van, hogy semmi nem az, aminek hívják. A szavak nem azt jelentik, ami az értelmük, a süteményben KELL lennie cukornak, tejnek és lisztnek, különben az nem lehet sütemény, csak sütemény-pótlék, és ha a dolgokat nem nevezzük a nevén, akkor a szavak értelmüket veszítik, és egy alternatív valóságban kezdünk el élni.
Fejtegetésemnek ennél a pontjánál a fiatal pincérkisasszony láthatóan értetlenül, de lelkesen bólogatott, barátom jobbról pedig újra meglökte a könyökömet, és kissé emelt hangon azt kérdezte, hogy akkor kérek-e süteményt, vagy nem. Köszönöm, nem, akkor inkább fagylaltot kérnék, válaszoltam. Fagylaltunk sajnos nincs, mondta a kedves pincérnő, mire elnézést kértünk az alkalmatlankodásért, és rövid úton áttelepedtünk a szomszédos fagylaltozóba.
Itt már óvatosabb voltam. Amikor megpillantottam a pincért, azonnal érdeklődtem, tartanak-e normális fagylaltot, igazi mogyoróval, igazi cukorral és igazi tejszínhabbal a tetején. Hála Istennek, tartottak, és ki is hozták. Mikor végre az asztalon állt az igazi fagylalt és megízlelhettem, elragadtatva kiáltottam fel: IGAZI mogyoró, igazi érzelem, újra lesz életünk, és köszön a szerelem.
Könyöklökdösős barátom végre elmosolyodott…
A nyitóképen egy minden mentes sütemény látható; fotó: Pető Tünde.
