Gergely Tamás: Dunakavics meg hazafiság

Új üzlet nyitott Vällingbyben, lakásunkhoz viszonylag közel, s mint neve is mutatja – Matvärlden / Az étel világa – élelmiszerárukat lehet ott vásárolni, Horvátországtól Vietnamig. Természetesen jelen van Magyarország is. Mivel? Hát szegedi paprikával, Gyermelyi-tésztafélékkel, meg Omnia kávéval, négyszeres áron; nocsak, nosztalgia… És hát ott van a Dunakavics. Nosztalgia az is, sokak számára; mások számára annál több. Elmesélem.

Brassóban nőttem fel, a város keleti végére történt költözés után már a Kossuth Rádiót sem tudtuk hallgatni. Vagy túl sok volt a közelünkben a gyár, vagy a román elvtársak közvetlenül zavarták, nem tudom. Elmaradtak az Esti mesék, a Jó ebédhez szól a nóta, bár mi azután is Budapestet tekintettük szellemi fővárosunknak. Hetedikes voltam, amikor a család – nagy nehézségek árán – Budapestre utazott egyhetes kirándulásra. A Széna tér közelében laktunk, ma is emlékszem azokra a hajnali hangokra, amiket én szeretettel fogadtam be; megírhatnám a magam Fuharosok-verzióját…

Volt más szellemi kapcsolatunk is; a magyar hazát jelentette többek között a Pick szalámi, a szegedi paprika és az ötputtonyos Tokaji. Emlékszem, már innen Svédországból látogattam vissza Erdélybe, s a Székelyföld közepén élő nagybátyámnak egy ötputtonyost vittem ajándékba. Nem a világhíres svéd Absolut vodkát, hanem egy ugyancsak világhírű, ám magyar italt, rajta a trikolórral: egy Tokajit. Láttam a szemén, hogy annál jobb ajándékot el sem tudott volna képzelni.

Így vagyok, így vagyunk a Dunakaviccsal is. Nemcsak finom volt, hanem magyar is! Főképpen magyar. A magyarságtudatot erősítette bennünk. Azt a hazát jelentette számunkra, amelyikben élni szerettünk volna, de amelyik nem adatott meg nekünk.

Most itt van Stockholmban karnyújtásnyira, akár egy mázsát is vásárolhatok belőle, de egyetlen zacskóval elég. Enyhe nosztalgiával az ínyemen elropogtatom, és kész.

Drazséfotó: Gergely Tamás; illusztráció: Zsubori Ervin.