Petrőczi Éva: A gímszarvastól a rénszarvasig
Kis csokológia (és csókológia), 42. házassági évfordulónkra
Kezdetben vala a 42. zsoltár általam írott, „legénykérő” parafrázisa, amelyet 1977 kora nyarán, fülig szerelmesen vetettem papírra.
Ebben természetesen még Szenci Molnár Albertünk gyönyörű szövege, s a magyar erdők gímszarvasa bukkant fel. Azután eljutottunk a máig, 2020. január 14-éig, 42. házassági évfordulónkig, amikor hosszas töprengés, keresgélés után rábukkantam a közeli Ráday utcában, a Bonbonier édességműhely és cukrászda jóvoltából az egyetlen lehetséges ajándékra. Még karácsony előtt észrevettem ugyanis a már első pillantásra is igazi ínyencfalat „Rudolf-unokatestvért”, a – szerencsére – nem vörös orrú csoki rénszarvast.
Időközben megismerkedtem és össze is barátkoztam Nórival, a Bonbonier íz- és látványművészével, aki ráadásul mindkét „címerállatunk”, a katicabogár és a szarvas ihletett alkotója. És, természetesen, sok más ékes, de kérésre egészséges, cukormentes ehető csodáé. Jelszava: mindent a szemnek – és az ínynek. Ezt nem ő mondta ugyan nekem, de ezzel a kis mondattal lehet igazán híven összefoglalni a Bonbonierben készülő, egyszerre szép és finom csemegék ars poeticáját.
Igaz, Nóri alkotása, mint már említettem is, Észak szépséges nagyvadja, a rénszarvas, de a mai zord időjáráshoz és az én változatos Skandinávia-élményeimhez ez illik igazán. Bevallom, van azért köztük egy igazi, nem feledhető kulinár-horror. Második, 1985 november végi finnországi utamon egyik egérfogam kis híján egy szívós rénszarvassült áldozata lett…
A mai, vacogtató naphoz viszont látványában is, ízében is tökéletesen illik ez a színtiszta csokiból, maltitolból és narancs aromából remekelt „lapátos”, amelynek agancsait már meg is kóstoltuk, igaz, csak a sztárfotó elkészülte után.
Végül álljon itt 42 és fél éve született, első, de nem utolsó szarvasos versem:
A patak éneke
Mint a szép híves patakra
Az szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Szenci Molnár Albert, 42. zsoltár
Ifjú szarvas
tisztító szomjára
tükröm szüntelen
kívánkozik –
inni ha
rámhajol,
fölkél a Nap,
Uram. te tetted,
hogy sötét
habjaim fölött
végre hajnalodik.
Egy bizonyos: ha – Isten segítségével – eljutunk az aranylakodalomig, mértéktartó, de egyszerre szépre és finomra vágyó-figyelő hejehujánkból nem hiányozhat majd egy, a mai rénszarvasunkhoz ízben és szépségben méltó, ünnepi fogás.
Tortafotó: Szabó András | Torta: Bonbonier. | Szövegközi fotó: Petrőczi Éva és Szabó András, 1978. január 14.