Köböl Vera: Pástétomos és krémes

Az emlékeim képekben jönnek elő. Pár napja mesélte a barátnőm, hogy milyen jó, amit most kitalált, hogy például a májkrémet, pástétomokat zöldségekkel mártogatja, zöldségekre keni, ropog, friss, finom és a karcsúságát sem veszélyezteti. Hiába csinálom ezt én is, amikor csak tudom, és hiába ezért kezdtem el pár éve mindig új kencéket kitalálni, a képek maradnak: amikor gyerekként vásárolok és a közértben látom a felvágottas pulton a műanyag tömlősöket, a termetesebb, felvágott májasokat (pár léggyel). A piacokon az egyre többféle színtelen, vagy nekem túl fűszeresnek tűnő rudakat, szeletelt tömböket, amikben nem tudom, mi van. Az igazán jó, amikor a már szinte barát őstermelő rám néz, és mosolyogva végig lehet kóstolni mindent, amíg nem találom meg azt, amiről tudom, hogy többet kellene vennem belőle, de erre mindig később jövök rá.

Ezért kezdtem el, és folytatom azóta is a kísérleteket; sikerélmény és (általában) finom. Mutatom.

A lilahagymával-paradicsommal karamellizált, aszalt szilvás kacsamáj áfonyával, kis vörösborral, kókuszzsírral:

A vörös- és fehérhagymás, pórés csirkemáj majoránnával, kis kakukkfűvel, pirospaprikával, kis fetával, keménytojásokkal darabosra botmixelve:

A gombás, zsályás, boros, csak annyi szegfűszeggel, hogy ne nagyon váljon ki az íze, mert azt annyira nem szeretem:

A vörös-, új- és fehérhagymás, konyakban áztatott mazsolás, sok kakukkfűvel, darabosan:

Fotók: Köböl Vera.