Stegbauer Tibor: Reggeli kérdéseim magamhoz, vírusos időkben

Az első reggeli kérdésem arra vonatkozott, ha már itt a vég, akkor hány kiló makarónit vegyek? S vajon hányan jönnének el a temetésemre, ugyanis a halotti torban tíz deka száraztésztával szokták számolni a pörkölt mellé szervírozott köretet.

A második a leveszöldséggel kapcsolatos volt, ugyanis még Gundel úr se írt olyant, hogy személyenként ennyi deka sárgarépa, petrezselyem s zeller kell a levesbe, hanem csak darabonként jelölte meg a gyökereket. Azt is csak hat személyre. De tényleg, vajon hányan jönnének el a temetésemre, ha én nem szerettem eljárni a másokéra?

A harmadik kérdésem, amit kizárólag csak magamnak tettem fel, az volt, hogy ilyen járványban egyáltalán engedélyeznék-e a halotti toromat. Ugyanis, még a méregdrága szájmaszkkal sem lehetne úri módon elfogyasztani a marhafartő levest, nem is beszélve a főételről, ami lehet csirkepaprikás, növendék marhaszelet vadasan, vagy csak sertéstarja enyhén fokhagymás és paradicsomos szószban. Természetesen boltban kapható, olasz ízvilágot idéző száraz tésztával.

A negyedik – kávéillatú, fel nem tett – kérdésem arról szólt, hogy mi történne velem akkor, ha most meg sem halnék ebben a mizériában, s inkább otthagynám a bolt polcain a sok makarónit, a zellert, sárgarépát, csirkecombot, marhafartőt, s a gyönyörű felsált.

Egye meg az, akinek van pénze rá, s hátralevő napjai.


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?