Strausz Mónika: Dél-indiai képeslapok #7 – Fűszeres India, búcsúzóul
Utolsó indiai képeslapomat – ez régóta nem volt kérdés – a fűszerekről írom. Bár az édességeket is terveztem, de gesztenyepürével, somlói galuskával és Rákóczi-túróssal kényeztetett lelkem valahogy nem igazán szeretett bele az utamba kerülő desszertekbe. Talán egyetlen kivétel nemzeti édességük, a nagyon tömény, cukros-szirupos „Gulab Jamun” (rózsagolyó), aminek alapanyaga a „khoya” (a ricottához hasonló tejtermék), különlegességét pedig a kardamommal és sáfránnyal készülő rózsavizes szirup adja, melyben hosszasan áznak a golyócskák. Egy golyó, egy falat – ártalmatlan csábulásnak tűnik; a kalóriákat most nem számolom –, tehát sok falat lesz belőle.
India fűszereiről egy bájos romantikus gasztrofilm jut eszembe, „Az élet ízei”, amiben egy szépséges dél-franciaországi városkában a nemrég oda érkező harsány indiai család megnyitja egyszerű kis éttermét, egészen véletlenül épp a Michelin-csillagos vetélytársával szemben. Annyit talán elárulhatok, hogy a tulajdonosok között kitört rivalizálás happy enddel végződik, nem utolsósorban a két különböző konyha csodás ételélményeinek köszönhetően. Az indiai szakács legnagyobb kincse pedig az édesanyjától örökölt, sokszínű fűszeres doboz, amiben a fiú varázsereje rejlik. Hogy milyen fűszerek lehettek a dobozban? Sáfrány (a világ legdrágább fűszere), fekete só, kurkuma, ánizs, kardamom, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, babérlevél, bors, cayenne bors, csili, édeskömény, koriander, mustármag, aszafoetida (hing), görögszéna, szerecsendió… és a többiek. A szakácsfiú minden ételhez sajátos, egyedi „maszalát” (fűszerkeveréket) készít, amivel megbabonázza ételeit.
Eddig is tudtam, hogy Indiában használják a legtöbb és legerősebb fűszert, de egészen más mindezt megtapasztalni. Miután nem vagyok hozzászokva ehhez a pikáns, súlyos és nagyon markáns ízvilághoz, ahol a fűszerezés az önkifejezés magas szintjét jelenti, gyomron lassan tiltakozni kezd, és az út vége felé ellenállhatatlan vágyat kezdek érezni egy unalmas kontinentál reggeli iránt. Ez menni fog, otthoni hűtőm nagyjából pont ezt a repertoárt tudja felsorakoztatni – vaj, lekvár és fagyasztott toast kenyér formájában. Viszont mindenképpen masala teát fogok inni hozzá! Mert mégiscsak kell egy kis fűszer, ami megbolondítja, felpezsdíti és megszínezi az egyhangú étel-élet-ízeket.
Az úton hazafelé elhatározom, hogy beiratkozom majd egy indiai főzőtanfolyamra, próbálkozásaimhoz pedig Indiából viszek haza néhány különlegesebb fűszert. Hátha nekem is sikerül az indiai ízvarázslat!
A nyitóképen indiai fűszercsomag; bent felül egy adag Gulab Jamun desszert, alul pirított fűszernövények (a szerző felvételei).
