Gergely Tamás: Üdvözlet Cascaisból #2 – Lisszaboni fado előtt

Lisszabonból úgy elmenni, hogy nem hallgatsz fadót élőben, az nagyjából olyan, mint Harlemet otthagyni egy gospel nélkül… Utazási irodánk – mert Portugáliában charter-utasokként turistáskodtunk, még a koronajárvány kiterjedése előtti időszakban – kötelezőnek érezte a feladatot, és elvitt a főváros művészutcájában működő egyik fado-vendéglőbe, a Machadóba. Négy énekes lépett fel az asztalok között szabadon hagyott részen, előbb egyenként, majd mind a négyen, egy „körkörös” fadóban – vagyis egymásnak adták a hangot, rendkívül hatásosan.

Mivel vendéglátásban profik, a fado előtti vacsora is tipikusan portugál volt. Elsőnek is jött a káposztaleves, ami meglepte a csoportunkat, olyannyira, hogy például a dánok – mert skandináv társaság voltunk – kikacagták a Machado igyekezetét, és a káposztalevesből nem kértek. Szerencsére mi svédeknek számítunk, ezért nem kellett szégyenkeznünk. Nekem, nekünk annál jobban ízlett, és volt második és harmadik fogás is, a pohár pedig – a szemfüles pincéreknek köszönhetően – azonnal megtelt borral, ahogy kiürült.