Abafáy-Deák Csillag: Zöldségek beszéde

Erdélyből indulva, németországi vargabetű után, a kilencvenes évek elején telepedtem le Budapesten. A közértben, a zöldséges részlegen láttam először kiírva azt, hogy tv paprika. Méregettem a halványsárga, formás darabokat, és nem tudtam megfejteni, miféle különleges zöldség lehet ez. Mi köze a tévéhez? Sorozatra utal, mindig újabbat és újabbat fogyasszunk belőle? Unalmas filmekhez szendvicsre tegyük?

Mellette virított hivalkodóan, vérbeli hollywoodi sztárként a kaliforniai változata, amit Németországban megismertem. Mit ugrál ez itt, ki tudja, milyen szépségműtéteken, kezeléseken esett át, míg ideérkezett több ezer mérföldről, napfényes hazájából, és most úgy tesz, meg se kottyant neki ez a stressz.

Nekem a kolozsvári piacon vásárolt paradicsompaprika, nálunk gogos néven futó, felejthetetlen, csodaízű, mindenki számára megfizethető paprika jutott eszembe, éreztem az ízét is. De még mindig nem tudtam, mi is az a tv paprika. Eltelt kis idő, míg felvilágosítottak.

Szavaink, kifejezéseink nem migránsok. Ritkán lépik át a határt, még két-háromszáz kilométert is nehezükre esik kimozdulniuk. Sok erdélyit ér sokként, amikor a budapesti piacon vöröshagymát kér, és sápadt sárgásat kap. Visszaadja, és akkor rápirítanak, ja, miért nem mondja, hogy lila kell? A vineta itt padlizsán, a murok meg sárgarépa.

Ha meghívnak kis könnyű, nyári ebédre és ezt mondják, ma csak tészta lesz, majd eléd tesznek egy hatalmas tál tejfölös, sonkás laskát, keveset szedsz (bocs, de nálunk csak a gyümölcsöt szedik!), mert vársz valamire, az ízét már elképzelted. Majd leteszed a villát, és csak ülsz. Mire vársz, kérdik. A tésztára. Kerekre nyílt szem néz rád, azt etted, igaz, keveset. Megszólalsz, azt hittem meggyes, vagy almás lesz. Ja, sütemény? Az ma nincs.

Ez a történet azért jutott eszembe, mert Grecsó Krisztián Jelmezbál című kötetében nemrég olvastam: „…tele volt paprikával, tv, tölteni való…”. Lám, érdemes kortárs írót olvasni. Eligazít. Migránsokat is.

Illusztráció: Pixabay.