Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #2 – Kukta

Nem szeretek órák hosszat ácsorogni a tűzhely előtt, míg a zöldségek és a húsok megpuhulnak, ezért a teflon tejforralóval egyidőben vettem két alumínium kuktafazekat is, egy két- és egy négyliterest. A levest a nagyban főzöm, a pörköltöt a kicsiben. Ha nagymamámnak, anyámnak és anyósomnak is megfelelt, akkor miért pont nekem ne válna hasznomra. Igaz, időközben kimutatták, hogy bizonyos savas ételek oldják az alumíniumot, ami aztán a szervezetünkben lerakódik és elnehezülünk tőle, ám én – erre fittyet hányva – azóta is főzök a kuktáimban, csak nem tárolok bennük ételt, mert nem férnek be a hűtőbe. Megfő az étel, kihűl, átlapátolom a nászajándékba kapott virágos jénai tálba, mert abban meg főzni nem merek, miután a párjában felrobbant a vadas őz zsemlegombócokkal. Szabályos szőnyegbombázást rendeztem drága jó anyósom konyhájában. Mindenütt ült egy a gombócokból, még a gáztűzhely szabadon hagyott rózsájára is jutott belőlük. Csak a tányérokra nem.