Pető Tünde: Ildiámul szelet

Az egyik legkreatívabb embernek, akit ismerek, mindig leesik az álla, amikor elmesélem neki, hogy az én kreativitásom bizony újra a konyhaművészetben keresett magának lefolyást, sőt, amióta tart a járvány, még intenzívebben lekötik figyelmemet a konyhában adódó lehetőségek.

Ilyesmi a barátnőmmel – minden kreativitása ellenére – nem fordulhat élő, teremtő ereje mindenhol lecsapódik, de a konyhában még véletlenül sem. Nála nincs olyan, hogy reggel betér a konyhába, és minden előzmény nélkül előkap a hűtőből egy kis vajas tésztát, megtölti hallal, ikrával, ezzel-azzal, majd kisüti, még mielőtt végiggondolná a belevalókat. A barátnőm belevaló nő, de azt bizton állíthatom: nem tesz olyat, hogy ide nyúl, oda kap, és már kész is a finom ennivaló.

Én ma reggel ezt tettem, ezt ettem, kiteljesedtem, jó étvágyat nekem. A barátnőm kiteljesedése ezzel szemben egészen más természetű, legutóbb egy kartonból készült golyós egyensúlyozóban, valamint izompapírból hajtogatott ugróbékában testesült meg. Ezeket a dolgokat azonban nem lehet megenni. Szeretném azonban a barátnőm nevét a konyhaművészetben halhatatlanná tenni, ezért a ma reggeli saját kreációmat őróla kereszteltem el: Ildiámul szeletnek.

Fotó: Pető Tünde.