Ránki Júlia: Az én édeskéim – paradicsomi állapotok a balkonon

Déli erkélyünkön koráll színű gömbökben gyönyörködöm. Paradicsom. Kifejezetten erkélyre méretezett. Még a járvány elején, a legteljesebb karanténban hozott két kis tejfölöspoharas dupla palántát egy ismerős, akit egyébként a Városligetvédők körében ismertem meg. Letette a küldeményt a kapu elé a megbeszélt időben, csöngetett és elment. Én meg lebattyogtam és felhoztam őket. Már régóta szerettem volna kipróbálni a tudatos paradicsomnevelő szerepet, és főleg a gyümölcsét élvezni. Fogalmam sem volt, mekkora lesz a növény és mennyi lesz a gyümölcs. Mert a paradicsom kétségkívül gyümölcs.

Nem zöldség.

Ez tudományosan is így van, de érzéki alapon még inkább. Egyszerre szép és finom. Csak a barackhoz, nektarinhoz, eperhez, málnához hasonlítható. Egyetlen pirosló gömbben keveredik az édes lé és a gazdag, szaftos hús. Ha apró, akkor a szájban robban, ha nagyobb és jó érett, akkor éppenséggel kibuggyan, lecsorog és megfesti, megfogja, amit ér, nem is igen lehet kimosni.

Régen kétféle paradicsom volt: primőr, meg befőznivaló. Így nevezték a piacon. Ma külön szótár kell, annyiféle létezik: tojás, málna, szív, hús, cherry, fekete, sárga, ananász, fürtös, füstölt. Sőt, a lucullus! És bár a boltban most már mindig van, és többnyire illatosak, én a napérlelte, napsütötte itthonira esküszöm. Gyerekként alig vártuk az első tavaszi vacsorákat: vajas kenyér paradicsommal, paprikával. Primőrrel! Nyáron jöttek a paradicsomos ételek, a friss vagy főzött, passzírozott levek, ősszel a lecsóbefőzés. Emlékszem a hatalmas üstre az udvar közepén nyaralás végén… Télen a nyárról eltett paradicsomból volt a leves, a szósz. Várni kellett tavaszig, a primőrre vágyakozva.

Kerekded, gömbölyű, nagy, középen horpadó a befőzésre való paradicsom, de enni is érdemes belőle: a nyár végi nap íze árad szét a szájban. Ilyen nem lesz az erkélyemen, itt a kis virágokból a tökéletes kis gömbformájú nő, válik halvány zöldből narancs, majd koráll és abból piros árnyalatúvá. Íze édes és friss egyszerre. Naponta kétszer kell öntözni. Most úgy tűnik, burjánzó bokorral hálálja meg az eddigi gondoskodást. A viharok sem ártottak meg neki, erősen tartja magát az erkélyrácshoz támaszkodva.

Fotók: Ránki Júlia.