Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon. Domnu’ Traian meghívott Galacra, ugyanis épp akkor számolták fel, vagy adták el aprópénzért a ,,gospodina” kantinokat.

Később Domnu’ Traian, a házigazdánk, meg is mondta ápertén: „Most csak azért hívlak meg utoljára egy jófajta tejszínnel főzött, sóban érlelt juhtúróval gazdagon megszórt puliszkára két tükörtojás társaságában, hogy ne felejtsetek el.”

Ma kora reggel, huszonöt évvel később, trondheimi hívást észlelek, s régi barátaim megkérnek, hogy meséljem el nekik a víz forrásától kezdve Domnu’ Traian tejszínben gazdag, sóstúróval bőven megszórt bálmosát, mert már nem válaszol, vagy ki van kapcsolva a telefonja.

Domnu’ Traian bálmosa feledhetetlen lett, azóta sem tudtam jobbat főzni. De ezt hogyan írjam meg norvég barátaimnak ilyen álmosan?


Illusztráció: Wikipédia (Nicu Buculei)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel