Székely Ervin: Kolbászos, sajtos kenyér versus tepertős pogácsa

Kedves szerkesztőm a megmondhatója, hogy már lassan két hónapja készülök írni a tepertős pogácsáról. Az ételt közben többször is elkészítettem, de az ízemlékezet megírásához mindeddig hiányzott az écesz. Mit írhatnék arról a „kőttes tísztáról”, amit mindenki ismer, viszonylag egyszerűen elkészíthető, nincs benne semmi rendkívüli, ámde sokunknak nagyon kedves eledel?

Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy „a lelkét kellene megfogni nekie”, megírni valamit abból az alföldi, pusztai hangulatból, ami jellemző erre az ételre, de úgy, hogy ne legyen belőle giccses betyárromantika. Hát, nem ment. Félretettem a témát, várva az ihletet.

Aztán tegnap megérkezett. A Paprika TV-ben láttam egy riportot szicíliai ételkülönlegességekről, amelyek közt épp csak megemlítették a kolbászos, sajtos kenyeret. Erre felkaptam a fejem. Tán csak nem köröztek le bennünket a taljánok a rusztikus ételekben (is). „Felgerjedt szittya vérem”, és elhatároztam, hogy ma összehasonlítom, hogy ki a nagyobb paraszt: az olaszok, vagy mi. Saját recept alapján – merthogy a riportból nem tudtam meg – elkészítettem a sajtos, kolbászos kenyeret és a tepertős pogácsát is, hogy összehasonlíthassam, melyikből fújnak jobban a pusztai szelek, melyikben bőg hangosabban a gulya és tilinkózik szebben a pásztor.

Nos, nem tudtam eldönteni, de azt meg kellett állapítanom, hogy nemzeti színeink nem véletlenül lelhetők fel az olasz trikolórban is. A kolbászos, sajtos kenyérnek olyan echte hortobágyi jellege van, hogy akár a hungarikumok közé is bekerülhetne.

Fotók: Székely Ervin.