Héjjas Emese: Egy remek reggeli fázisképei

Nagyon izgalmas reggeli volt. A kenyér héja ropogott, ahogy levágtak belőle pár szeletet. Mintha lassított felvétel lett volna, úgy hullottak lassan alá a felpörgő morzsák a rácsra, a sok száz morzsa közé, amik az elmúlt napokban potyogtak be oda. Csendben ismerkedni kezdtek egymással, gondolom. A szeletek viszont addigra már a pirító felé tartottak a levegőben. Lassan repültek, szinte úsztak. Kattant a pirító, bent kigyulladtak a fények, mint állószoláriumban a fénycsövek. Pár másodperc, talán egy perc, és már kész is a szexi barna szín. Ez most a divat amúgy is.

A tányér a következő állomás. Itt nyer értelmet minden. A barna csíkok, melyekre lassan ráolvad a vaj, s a szilvalekvár, benne a vénasszonyok nyarának ízeivel…

Az óvatlan ember persze már jó ideje a harapásról, az ízlelésről álmodozik, már szinte túl is van rajta. Akkor is erre gondolt, amikor még nem történt semmi. A dolgok textúrája, íze, külleme, az út, amit megtettek, hogy itt és most jelen lehessenek, mind-mind rejtve maradnak előtte. Bár még szájában van az utolsó falat, gondolatban már megint máshol jár, a múlton rágódik épp, vagy tervezgeti a napját.

Úgy mondják, mindenki életében eljöhet egy nap, amikor kiderül: minden a jelenben történik. És csak rajta múlik, hogy a múltjából szövi a jelent és a jövőt, vagy eldönti végre, hogy jelen lesz, és az itt és mostban fog élni.

Fotók: Héjjas Emese | A szerző coachként és trénerként dolgozik; oldala: Free your mind.