Gulyás Dénes: Fordítás

A cikóriát bontsd levelire, s a kis ladikszerű levélkékbe tégy aprócska darabkát egy Gorgonzola vagy Saint Agur sajtból, egy negyed dióbelet, s egy ugyanakkora aszalt paradicsomot, melyet olívaolajba helyezett a gondos paraszt – Isten áldja meg a keze munkáját –, valahol, ha lehet, Toscana varázslatos lankáin. Mikor mindezzel megvagy, a gondosan behűtött tokaji aszúfordítást nyisd ki, s egy-egy aprócska korty mellé helyezz a szádba a fent leírt kis ladikokból, s lassan (!) ízlelve rágd, engedd, hogy a Gorgonzola vagy Saint Agur és az aszúfordítás – mintegy párosodva a mellé helyezett dióbéllel és aszalt paradicsommal – egységre lépjen, ízlelőbimbóid nem kis örömére…

Erről álmodoztam jó múltkoriban, Pécsről hazafelé autózván. A kulináris élvezet ezen tárgyának szinte minden alkotóeleméhez hozzá is jutottam, kivéve az aszúfordítást. Óh, ennél nagyobb baj sose érjen – gondoltam –, s felkerestem az egyik borokkal foglalkozó hálózat szaküzletét. Ahol az üzlet alkalmazottja, arra a kérdésemre, hogy tokaji aszúfordításból mit ajánl nekem, először kissé ijedten, bár tisztelettudóan azt mondotta volt: tessék? Gondoltam, ezt csak bizonyos akusztikai zavar vagy nehéz érthetőség folytán kérdezhette, megismételtem hát: aszúfordítást keresek.

Kérdésre kérdés volt a válasz, mely imigyen hangzott: az mi? Kissé tétován elkezdtem neki magyarázni, hogy mi az a puttony, puttonyos aszú, gönci hordó – mely 160 icce, azaz 136 liter –, s hogy régen az aszúsodott bogyókat egy zsákba tették, kitaposták belőle az eszenciát, s a zsákban maradt, már csak kevés szőlőhúst tartalmazó, de édes szőlőhéjat, azaz a zsák tartalmát kifordították egy gerincborra (innen a neve: fordítás), ami többnyire hárslevelű volt, s hagyták, hogy a kitaposott, s a gerincborra a zsákból kifordított bogyómaradék foglalkozzanak egymással. Nos, ebből egy csodás bor születik, mely nem olyan testes, mint az aszú, de varázslatosan kalandos élmény, akár egy vadból készült étel mellé, akár süteményekhez.

Az eladó tágra nyílt szemekkel itta – mint a tokaji aszút – szavaimat, s közölte, hogy ő erről most, tőlem hall először… Nos, jó pap is hóttig tanul, hát még egy szaküzlet szakeladója. Pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy sajnos 2013 óta nem hozható forgalomba…

Amúgy a vadételt nem véletlenül említettem: mindenkit arra biztatnék, próbáljon meg elszakadni az olyan sztereotípiáktól, hogy vadhoz testes vörös jár, s adjon esélyt a Tokaji Aszúfordításnak. Amelyhez Tokaj környékén azért még hozzájuthatunk, ha van olyan borász ismerősünk, aki megszán minket, s a családjának szánt keretből megtölti a demizsonunkat. Jómagam kedvenc borászaim pincészeteiből – kiket a sors kegye folytán van szerencsém ismerni: Szepsy István, Gergely Vince, Török Béla – vagyok baráti viszonyban az aszúfordításokkal. Érdemes tehát barátkozni!

Illusztráció: Tokaji pince (forrás: Wikipédia).