Székelyhidi Zsolt: A grinnyei gőzgombóc (részlet)
20. Fő tér
Eszik a finnek a sok gőzgombócot, hozzá természetesen Szent András-sört iszogatnak.
– Monarchista? – kérdezi tőlük Marci, aki a szomszédos asztalnál ül, mert Geri megint pálinkáért ment, Lecter a kocsijához, Kobra pedig a fene tudja, hová.
– Fine beer! – jellemzi vigyorogva Raatevaara polgármestere, Mikael a sört, amit épp kortyol.
– Very good! – nevet rá Marci, és egy torokra bevágja saját fél korsó csapolt sörét. Így most tulajdonképpen se ehető, se iható dolog nincs az asztalon, amitől kicsit zavarba jön. – Geri! Mit nézel? Hozd a pálinkát!
Feltűnik Leo, a finn nyugdíjas, mögötte nagy lendülettel Huba és Lajos érkezik. Az Ibolya presszóban már túlestek néhány korsó Pilsneren és öt-hat vodkán. Egykedvűen megállnak a Hausfrauen Küche sátra előtt egy-egy gombócra.
– Káposztával vagy babos oldalassal kéritek, Leókám? – kedveskedik Annácska, és megemeli a káposztás kondér fedelét, hogy a finom, fűszeres gőz hadd csapja meg a vendégek enyhén piros orrát.
– Mindent kérek! – nyögi ki tört magyarsággal Leo, Huba rábólint, Lajos a nadrágzsebében motoz, talán a pénztárcáját keresi. Leo észreveszi és leállítja a kótyagos öreget. – Nem fizet! Én fizet!
Lajos azonnal abbahagyja a kutatást és bamba vigyort présel az arcára, ami inkább tűnik torz grimasznak.
– Mindent, háromszor!
– Jól van, jól, Leókám! – Azzal már szedi is ki a mély és nagy cseréptálba a káposztát Annácska, rakja bele a méretes oldalast, hozzá a babos szaftot merőkanállal, meg persze a szélére a nagy, enyhén pirosra sült gombócot, egyet-egyet minden tálba. Úgy folynak össze a levek a cserépben, mint Hubáék nyála a szájukban.
Leülnek a Sepoq másik oldalához a púposra szedett ebédükkel, és nekiesnek.
– Leo – jelzi Emil az iPhone-nyomkodás közben az apjának, aki épp bőszen magyaráz a Stolichnaya vodka erejéről, és hogy szerinte miért a legjobb vodka a világon. Az orosz katonáknak adták Sztálingrádnál, márpedig ott elkelt a bátorság és az akarat, amikor jöttek a németek. Aztán valahogy mégis tudatosul benne, mit mondott a fia. Leo? Hirtelen felnéz, és valóban, az öreget látja két asztallal arrébb. A nyugdíjas, Kisgarasdra áttelepült ácsmestert, aki világéletében rönk- és gerendaházakat szegecselt a kellemesen hideg Tampere melletti tavaknál.
– Hyvää päivä, Leo! Erinomainen ruoka täällä! – vagyis: jónapot, Leo. Kitűnő itt az étel.
Leo először nem érti, honnan jön a hang, aztán persze oldalra néz, és felismeri Mikael Karhu polgármestert, akivel hét éve találkoztak először, pont az akkori gőzgombóc fesztiválon. Leo egy fokkal jobban nézett ki, Karhunak sem voltak táskák a szeme alatt.
Mikael azzal a lendülettel felugrik, és átmegy a másik asztalhoz. – Hogy vagy, szép ember? – kérdi finnül és megpróbálja megölelni a kissé lassan eszmélő, egyébként pedig ittas öregembert, aki két falat közt emelné a kezét, amiben a kés veszélyesen közel kerül a polgármester arcához. A szemkiszúrás szerencsére elmarad, Leo zavarodottan leteszi a kést és a villát. Egy idétlenre sikerült váll-lapogatás után Mikael lemond a szívélyes átölelésről, és a kényelmetlen helyzettel mit se törődve lehuppan Leóval szemben, Huba mellé. – Hogy vagy? – kérdi ezúttal magyarul, Lajoséktól, akik kimérten bólogatnak és nem hajlandók abbahagyni az evést. – Mit isztok?
A társaság pálinkát inna és sört. Mikael bólint és már megy is a Szent Andráshoz, a csapról ezúttal két korsó Monarchistát kér, magának pedig egy Bandibá’-t. Miközben Döme folyatja a söröket, átugrik a Pellérdiékhez néhány tradicionális kisüsti Pellixírért. Dömétől kap egy tálcát, óvatosan egyensúlyozva viszi a sok italt, mindenki nagy megelégedésére el is ér az asztalig velük. Juhé!
A fenti szöveg részlet a szerző A kékkőkúti csillag című kötetéből, azon belül A grinnyei gőzgombóc című kisregényből | Spanyolnátha Könyvek 39., 2020; 216 oldal, 3000 forint | A nyitófotót Székelyhidi Zsolt a 2020. december 6-i könyvbemutatón, a 29. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon készítette.
