Lackfi János: Árva kolbász balladája

Lenn ballag egy kolbászdarab,
ott fent pedig a nap halad,
darab-darab,
halad-halad,
kolbászolnak az ég alatt.

A kolbász teste szép piros,
gatyája csinos papiros,
piros-piros,
csinos-csinos,
jól áll neki, foltos, zsiros.

Kolbász izzad a föld fölött,
belőle piros zsír csöpög,
fölött-fölött,
csöpög-csöpög,
sütött a nap: kolbászt sütött.

Ki tudja, hogy ki ette meg,
mikor jött az esti hideg,
te meg, te meg,
hideg, hideg,
nem érkeztek pontos hirek.

Lélek sehol, se lent, se fent,
magányosan egy összekent,
se lent, se fent,
kikent-kifent
papír járja a végtelent.

Illusztráció: Pixabay.