Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #38 – Fridzsider
Nagymamáék a kútba engedték le pléhvödörben a ribizlihabot és a borsodót hűteni. Ha a vödör alja beleért a vízbe, egy napig elállt a kényes étel romlatlanul. A pincébe is levihették a főételeket, csak jól be kellett fedni, nehogy a meztelencsigák belemásszanak.
Györgyi barátnőmék az ötvenes években fa jégszekrény fémtálcájára helyeztek egy fél tábla jeget, azon hűtötték a csarnokban vett törpeharcsát a halászléhez, valamint a friss disznó- és marhahúst. A jeget lovaskocsival szállították végig Óbuda utcáin. Kattogtak a macskaköveken a kerekek, kiabált a jegesember: Jeges! Jeges! Csáklyával húzta le a platóról a jégtömböt, ha vevő szaladt ki hozzá.
Mi először egy batár nagy orosz fridzsidert vásároltunk. Szaratov volt a neve, ha jól emlékszem. Zakatolt veszettül. Esténként be kellett csukni a szobaajtót, hogy aludni tudjunk tőle. Negyven évig zarándokolt ez a masina. Óbudáról Újpalotára, onnan pedig Zebegénybe, amikor anyukám megörökölte a házrészt a szüleitől. Ott zörömbölt egészen addig, míg a bátyám fridzsidere bemondta az unalmast és végleg leállt. Akkor elszállítottuk hozzá a Szaratovot Rákospalotára. A konyhában el se fért, bevonszoltuk a szobába, ott telepedett le az ablak mellé. Kattogott Gabi fülébe még évekig. Amikor nem hűtött tovább, kapóra jött, hogy egy kollégám eladta a víkendházát és fölöslegessé vált a kis hűtője. Igaz, hogy a mágneses gumi záróperemét telente egyéb rágni való híján kicakkozták a házba betelepült egerek, de ez nem számított, a lényeg az volt, hogy napokig hűtse Gabi ipari mennyiségben lefőzött pulykaleveseit és -pörköltjeit. Ez az egérrágta hűtő meghúzta magát, és hűen szolgálta a bátyámat egészen a haláláig. Onnan vándorolt a lányomhoz az újlipótvárosi nyári konyhájába.
Az én fridzsiderem sem egy hétköznapi darab. Kábé a hasamig ér, olyan kicsi, de néha bekapcsoláskor kattant egy akkorát, mintha belövést kapott volna a ház, és éktelenül zakatolt addig, míg kimentem hozzá és taszítottam egyet rajta, hogy megbillent. Erre elcsendesedett. Egyszer nagytakarításkor kihúztam a beépített konyhabútorból. Letörölgettem a hátán a védőrácsot is, akkor vettem észre, hogy egy rögzítő bilincs hiányzik róla. Spárgával odakötöztem a rácsot, azóta nem kattog.
