Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #39 – Vágódeszka

Nagymama öt centiméter vastag, negyven centiméter hosszú, örök időkre készített vágódeszkáját nem a kések vásták el, a szú rágja szitává évtizedek óta. Se kenyeret, se szalonnát, sem hagymát nem vágunk rajta. Hogy az én két kicsi, karcsú deszkám, amin a férjemmel szalonnáztunk, hova tűnt, már nem is emlékszem rá. A nagy deszkámat, amin kenyeret, húst és zöldséget vágok, még használom, meg a Mallorcáról hozott, falevélre emlékeztető nyelest is, aminek a szélén díszítésnek rajta hagyták a fakérget.

Van még egy deszkám, Hollandiából kaptam ajándékba. Egy dísztárgynak készített, elég ormótlan darab. A nyelét kifúrták, fel lehetne akasztani a konyhafalra. Delftware Collection Handdecorated Ter Steege bv, adja hírül a hátára ragasztott matrica. A szemközti oldalára egy festett betétlapot süllyesztettek, amelyre minden Hollandiára jellemző motívumot ráfestett fáradt-kék színnel a mester. Vannak rajta fák, előtte egy félig zsúp-, félig cseréptetővel fedett kőház. A ház előtt felstószolt farakásra egy fehér bebújós inget és egy konyharuhát csaptak fel száradni. A ház falához vesszősöprű, szakajtó és vödör van támasztva. Az udvaron háromlábú zömök bak, favágásra szolgál, erre utal a beleállított fejsze, mellette farönkök és fahasábok.

A kép előterében egy ősz hajú, simlis sapkás, bő inges férfi váj bakra erősített facipőt, előtte nagy szerszámosláda, a tetejére kipakolt szerszámokkal. A roskadozó cölöpkerítés mellett nyomós kút. Mögötte a távolban szélmalom. A kép látóhatárának a peremén három milliméteres templomtorony ágaskodik ki a parányi fák közül.

Ezt a holland deszkát még sose használtam. Élére állítva becsúsztattam a kredenc oldalához, és mindig rácsodálkozom, ha véletlenül meglátom: jé, még ilyen is van?