Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #41 – Teafőző

Gyermekkoromban még nem volt filteres lógatós tea, mindenki hasas, csőrös, fedeles alumínium teafőzőben készítette a teát. Beletöltöttük a vizet, feltettük a tűzhelyre, és amikor forrt a víz, beleszórtunk egy kiskanál teafüvet. Kis ideig hagytuk ázni, és amikor már megfestette a vizet, levettük a teafőzőt a tűzről.

Teafű sem volt annyiféle ízesítésű, mint mostanság. Orosz, angol és kínai teát árultak a boltban, celofánzacskóban. A fekete tea színezésére már akkor is bergamottot használtak. Kicsit undorodtam a szagától, mert a Csillag cipőpasztát is bergamottal színezték. Zavart, hogy a teának cipőpaszta-, a cipőpasztának meg teaillata van. A csecsemőknek kamillateát főztünk, hogy jól aludjanak. A változatosság kedvéért néha Plantateát is vettem. Amikor kitöltöttem a csészékbe, mindig elszavaltam a régi szlogent. „Magyar apák, magyar anyák, igyátok a Plantateát!” Ez sodort, szárított eperfalevél volt, a háború alatt kaptak rá az emberek, amikor nem tudtak teafűhöz jutni.

Az alumínium teafőző praktikus volt, mert a csőr és a főző hasának találkozásánál lyukacsos szűrő volt beépítve. Így a csészébe nem kerültek tealevelek. Bent maradt a főzőedény hasában, onnan kellett vízzel kilögybölni a vízcsapba.

A Szovjetunióban tanult vagy dolgozott embereknek volt szamovárjuk is, ők nagy feneket kerekítettek egy tea elkészítésének és felszolgálásának. Egyszerűen nem értettem, miért kell egy teára fél órát várni, amikor a csőrös teafőzővel percek alatt megoldható. Lehet, hogy töményebb az orosz módra készített tea, de az ilyen apró eltérések sosem izgattak.

Később az alumínium teafőzőhöz hasonló átlátszó, csőrös jénai üveg teafőző is forgalomba került, de nekem ahhoz nem volt bizalmam. Rettegtem tőle, hogy felrobban a tűzhelyen, ezért nem vettem olyat. Viszont kaptam az anyósomtól egy vastagabb, aranybarna jénai teakiöntőt. Kicsi csőre van, egybe van öntve a fülével, amire nagyon ügyesen van ráerősítve a négerbarna műanyag teteje. Egy liter tea készíthető benne egyszerre.

Nagyon csinos jószág, de ezt sem mertem feltenni a gázlángra. Felforraltam a fazékban a vizet, beletettem egy kiskanál füvet és így öntöttem bele a jénai edénybe. Szűrő viszont nincs benne, mint az alumíniumfőzőben. A nyeles szűrőt a csésze tetejére kell tenni, és a kancsót kiöntéskor nagyon óvatosan kell billenteni, mert a keskeny csőre mellett az oldalán is képes folyatni a teát, rá az asztalra.

Emiatt a kredencben állt két évtizedig, az üres dunsztosüvegek mögött. Nemrég bukkantam rá pakolás közben, és helyeztem újra üzembe. Most, hogy már van mikrohullámú sütőm, abban főzöm a barna jénaiedényben a teát, és a mosogató fölött töltök belőle a sárga bögrémbe. Nem gond, ha egy kevéske melléfolyik.