A tükörkép éhes szája sarka,
szemrésen látszó hetyke ihlete –
kezekbe zárva évődik vele
(kávéház-nyilvánosságba rakva);
De látszik, hogy a kénye birtokában,
szorítás tükrös, nyílt kirakatában
se hajaz becsípett áldozatra.

*

Komoly szemöldök gond-homlok alatt,
milyen szigort feszít az éhes gondolat –
Lilith könnyed ujjal felfedi az arcát:
kígyó, meg alma… eh, milyen badarság!
Palizni így kell, csikót a csőbe húzni!
(s nem felejt el közben keccsel lehamuzni…)

*

Ez volna évődés főlege?
Gyűlő hő nem látszó lege
nem ez. A kétségtelen,
ölek közt izzó, nem testidegen
sugárzó, éhes zsigeri jel –
mitől a látszó magad nem adás
konvenciónak szánt előadás –
csak a színen játszott bagatell.


Brassaï (Halász Gyula): Couple in a Café, near the place d’Italie, 1932 | Kép forrása: Wikiart.org.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel